Kire és miért tekintünk hősként? A
tetteti, tulajdonsága, bátorsága vagy éppen az öltözete miatt? Amikor a hősökre
gondolunk legtöbb esetben a szuperhősök vagy az orvosok, tűzoltók, rendőrök
jutnak eszünkbe. Ez a történet egy hétköznapi ember hőstettét mutatja be.
Társas
udvarban lakom, a történetem 18 éves koromra nyúlik vissza. Az utolsó lakásban
élt egy orosz hölgy Irina, akivel jóban voltunk a párja szegről végről még
rokonunk is. Egy nap arra lettem figyelmes, hogy a lakásuk felől nagyon sok
füst terjed. Odaszaladtam kinyitottam az ajtót és megláttam, hogy lángra kapott
a sütő, Irina a padlón eszméletét vesztette.
Azonnal
cselekednem kellett, abban a helyzetben nem volt idő a habozásra. Vizet
öntöttem a sütőre, kihúztam Irinát a lakás elé, és hívtam a tűzoltókat, akik a
helyszínre érve eloltották a tüzet és elhárították a veszélyt. Azt fontos megjegyezni,
hogy egy esetleges katasztrófa esetén, ha felrobban a lakásuk, a többi lakó is
megsérülhetett volna. Abban a néhány másodpercben, amíg a lakáshoz értem végig
ez járt a fejemben, cselekednem kell, hogy senkinek ne essen baja. Ahogy Irina magához
tért zokogva köszönte meg a segítséget.
Sokáig
nem tekintettem hőstettként a történetre, természetesnek tartottam, hogy abban
a helyzetben cselekednem kell. Eltelt azóta 15 év, jelentkeztem a Független
Színház trénerképzésére, amelynek részeként beszélgettünk a hősökről, hogy kit
és miért tekintünk hősnek, saját hőseink és hőstetteink kerültek előtérbe.
Elhangzott egy kérdés: „te mikor voltál hős?” – ekkor jutott eszembe ez a
történet és szembesültem azzal, hogy én is lehetek hős.
Varga
Ferenc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése