Ugrás a fő tartalomra

Célunk


Ezen a blogon a nemzetközi roma kortárs dráma kiválóságai mellett más műfajok képviselői, fiatalok munkáit egyaránt bemutatjuk.
A Független Színház szerint a hősök, akik valamilyen nehézségre úgy reagálnak, hogy értékeik alapján döntéseket hoznak, felelősséget vállalnak, változást hozva saját, illetve szűkebb és tágabb környezetük életében, több figyelmet érdemelnek.
A cigány közösségek tagjairól a közbeszédben legtöbbször csupán áldozatként, illetve bűnösként esik szó. Egyesek arról beszélnek, hogy miről tehetnek a romák, míg mások arról, hogy mi miatt nem képesek előre lépni a mai társadalomban. Szerintünk azonban sem a hibáztatás, sem a sajnálat nem visz előre. Ugyanakkor a hétköznapi vagy éppen drámai hősöktől sok mindent tanulhatunk. A színház mindig aktív, felelősséget vállaló emberekről szól, akik változást hoznak. A drámatörténet és a polgárság fejlődése mindig kéz a kézben jár. Gondoljunk csak az ógörög demokráciára és színházra, az angol polgárosodásra és Shakespeare-re, a felvilágosodásra és a klasszikus szerzőkre, vagy éppen a magyar Reformkorra, és az ezzel együtt virágzásnak induló hazai színházra. A társadalomtudós leírhatja a társadalom helyzetét, a zenész és a festő bemutathatja az emberek állapotait és érzelmeit. A színház azonban az egyén cselekvéséről szól. Arról, hogy bármilyen nehézség dacára, hogyan lehet mégis tenni valamit.Nem hiszünk abban, hogy csak egy úton lehet célba érni, hogy minden roma fiatalnak a továbbtanulást, a politikai szerepvállalást, vagy éppen a hagyományok megőrzését kellene választania. Ami számunkra fontos, hogy minél több hiteles, személyes döntést, hatást megismerhessünk, és ezáltal mindannyian tudatosan a saját utunkat járhassuk.
Ezen az blogon roma alkotókat, drámai hősöket és az emberek saját roma hőseit mutatjuk be, írások, fotók, videók és más kreatív eszközökkel. Így megismerhetünk olyan hősöket és történeteket, értékeket, dilemmákat, döntéseket, veszteségeket és győzelmeket, amelyek bármelyikünk számára példát, inspirációt, értéket, örömet, vagy éppen cselekvésre inspiráló dühöt jelentenek.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és ...

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya ve...

Akinek a hegedű volt az élete

Édesapám 1923-ban Vépen, egy kis településen született Szombathely mellett. Az idő tájt szokás volt, hogy a gróf minden vasárnap vacsorát ad a szegény gyerekeknek. Egy vasárnapon, amikor édesapám is részt vett a vacsorán, négy éves lehetett ekkor, a gróf megajándékozta őt egy hegedűvel. Rövid időn belül meg is tanult játszani a hegedűn és muzsikálni kezdett a környéken, a muzsikálásért cserébe pedig ételt kapott, amit hazavitt a családjának. Ahogy azt ő szokta mesélni, miután kijárta az elemit munkába is ált, bányászként és cipészként is dolgozott, de az életében mindig is kiemelt szerepe volt a zenének. A fizetéséből később vett egy új hegedűt és egy öltöny ruhát, amiben eljárt muzsikálni. Már családja volt, amikor vett egy klarinétot is és újra beiratkozott a zeneiskolába. Cigányprímásként vendéglőkben és külföldön is fellépett és a 100 tagú cigányzenekarban is játszott. 76 évesen Japánba is eljutott, a hegedű volt az élete. A zene szeretetét tőle tanultuk meg. Az egyik ked...