A Sepsiszentgyörgyön felnőtt Zsolt példaképe a Bocsárdi László féle színházi közeg. A társulat korszakalkotó előadásai és a bensőséges atmoszféra azonnal magával ragadta a színészi pályára készülő fiút. “ Úgy néztem fel ezekre a színészekre, mint az istenekre. ” -idézi fel nosztalgiázva. Elmeséli, hogy az egyik előadás után vette a bátorságot és beszélgetett velük. Ekkor született meg az álma, hogy színész legyen a Tamási Áron színházban. Mesél marosvásárhelyi  élményeiről a színművészeti egyetemen és arról, hogyan került a budapesti alternatív színházi élet sűrűjébe. Végül beszél az őrkői roma telepen végzett közösségi munkájáról, tapasztalatairól és annak utóhatásairól.  

  Mit is jelent romának lenni? Mennyire szerves része az identitás a színháznak és önmagunk meghatározásának? Mi a tapasztalás szerepe az életszemléletünk kialakulásában és az emberekkel való kapcsolatainkban? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Slavisa Markovic, aki emellett mesél színház iránti szenvedélyének kialakulásáról. Elmondása szerint a kötődése a színházhoz az AG bábszínházban kezdődött gyerekkorában, ahová az egyik tanára küldte. Az identitás és környezettel való interakció az egyik központi téma munkásságában. Ezzel kapcsolatban többet tudhatunk meg formabontó elképzeléseiről és arról miért fontos minél több nézőpontból és különböző perspektívából szemlélni a történeteket.

  Nebojsa Markovic életében a mesemondásnak, mint közösségteremtő erőnek hatalmas szerepe volt. Elmondása szerint a mesélés már szinte performatív aktusként hatott a kifejező mimikával és azzal, hogy a mesélő egész lényét belevitte a történetbe. Így alakult ki Nebojsa színház iránti szeretete. A kreatív kisgyerek már gyermekkorában szociodrámákat kezdett írni. Zavarta, hogy a többi ember nem képes egy identitástól független megítélést alkotni irányába. Mesél arról, hogy az iskolában miért zavarta őt roma társainak megfelelési kényszere és mikor alakult ki a származástól független elfogadás értéke az életében. Megtudhatjuk, hogy mi számít számára a legfontosabbnak a színházban és, hogy miért nincs példaképe.

Andrei Serban életének legmeghatározóbb döntése roma identitásának nyílt felvállalása. Az életútját meghatározó lépés előtt azonban komoly gátakat kellett leküzdenie, hiszen saját bevallása szerint húszas évei kezdetéig nem merte felvállalni nézeteit. Jelenleg emberi jogi aktivistaként küzd a rasszizmus és stigmatizálás ellen. Elmeséli miért büszke arra, hogy roma közösséghez tartozik és miért tartja fontosnak a roma színház megteremtésének lehetőségét. Lelkesen beszél arról, hogy milyen projekteket valósítana meg a színház keretein belül a közeljövőben. Végül egy előadás kapcsán kiderül, hogy kit tekint saját hősének, mint követendő példának. 

Nicoleta számára a bizonyítási vágy mindig is meghatározó tényezőnek számított mind személyes életében mind karrierje szempontjából. Meg akarta mutatni a világnak, hogy a nőnek is van helye a zenész világban. Mesél arról mi motiválta abban, hogy jól teljesítsen az iskolában, gyermekkori kirekesztés élményének hatásáról és az ifjusági színtársulatban szerzett tapasztalatairól. Nicoleta jelenleg a Giuvlipen Társulat színésze. Úgy érzi jelenleg ott van ahol lenni és tartani szeretne életében, hiszen azt csinálja amit szeret. Megtudhatjuk miért nagynénje a legnagyobb hős számára és hogy mit gondol a roma színház társadalomban betöltött szerepéről. .

A hősök akkor születnek, amikor akkor is lépsz, mikor nem visz a láb. A hősök akkor születnek, amikor kiállsz és felvállalod. Mikor legyőződ a félelmet, mikor átmész a próbán, amikor szembeszállsz a Góliáttal. Amikor valamit elengedsz. A hősök akkor születnek, amikor azt mondod valakinek, hogy melletted vagyok. Amikor segítséget kérsz, amikor kiöntöd a lelked, amikor valakivel barátságot kötsz. Hősök mindennap születnek. Te lehetsz a következő! A bejegyzést Fazakas Kató Klára a Független Színház Magyarország Roma Hősök workshopján készítette.

Mi az első lépése annak, hogy elfogadjuk önmagunkat? Milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy roma színésznek a színházban? Miért fontos jelen lenni a társadalomban? Joschla Weiss, színésznő többek között ezekre a kérdésekre ad választ. Őszintén mesél élete legnagyobb kihívásairól, önmaga elfogadásáról és színésszé válásáról. „Érzem, hogy be kell járjam az utamat.”

Romákról romák nélkül? Miért fontos a roma színház? Milyen értékek rejlenek a roma színészekben és alkotókban? Miért fontos, hogy romák is megosszák a történetüket másokkal? Simonida Selimovič-csal, a Romano Svato tagjaként élete legnagyobb kihívásáról, pályafutásáról, célkitűzéseiről és a roma színház jelentőségéről beszélgettünk. „Azt éreztem, hogy küldetésem van, színész akarok lenni és létre akarom hozni a saját színházamat.”

Hogyan kapcsolódik egymáshoz a színház és a művészeti aktivizmus? Miért fontos, hogy romák és nem romák közösen alkossanak? Milyen a közös munka és miben rejlik a különlegessége? David Tišer, a cseh ARA ART Társulat vezetője mesél a társulatuk létrejöttéről, romák és nem romák együttműködéséről, az ebben rejlő lehetőségekről és saját identitásának elfogadásáról.

Mit jelent számunkra a roma művészet? Miért fontos, hogy roma színházak jöjjenek létre? Mi lehet az első lépés annak érdekében, hogy roma társulatok és színházak alakuljanak? Zita Moldovan, a Giuvlipen Társulat "Ki ölte meg Somna Grancsát?" című előadás egyik szereplője. Az interjúban arról beszél, hogyan lett színésznő, hogyan éli meg roma identitását és hogy miben látja a roma színház fontosságát. „Kell egy hely az önkifejezésre, ahol beszélhetünk magunkról, hogy megismerjék a történetünket.”

Kinek a feladata tenni a szegénység ellen? Kitől várjuk a megoldást? A szegénység kéz a kézben jár a társadalmi megkülönböztetéssel? Sandra Selimović, a bécsi Romano Svato társulat társalapítója őszintén mesél gyermekkoráról, szegénységről, kirekesztésről és álmairól, hogy mi vezetett ahhoz, hogy elérje a célját. „Eldöntöttem, hogy a saját közösségemről és arról akarok beszélni, hogy mi hogyan látjuk a világot, ezért hoztuk létre saját roma színházi társulatunkat.” Az interjú a III. Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál kapcsán készült.

Mit jelent számunkra a roma művészet? Miért fontosak roma színészeink, akik alkotásainkon keresztül bemutatják a roma kultúra egy szegmensét? Április 16-a a roma színészek világnapja, ma előttetek tisztelgünk. A II. Roma Világkongresszuson, 1978-ban Charlie Chaplin munkásságát méltatva nyilvánították születésnapját, április 16-át a roma színészek világnapjává is. A Független Színház Magyarország hosszú évek óta dolgozik azon, hogy Európa szerte megismertesse a roma művészeket és alkotásaikat a többségi társadalom tagjaival. Charlie Chaplin arcképet Jozef Fečo, amatőr képzőművész is megfestette. Az „Élő könyvek (szó – kép – hang)” elnevezésű projekt részeként 13 portrét készített olyan világhírű személyiségekről, akik roma felmenőkkel büszkélkedhetnek. Charles Chaplin A színész, komikus, rendező és producer Charlie Chaplin 1889-ben született Charles Spencer Chaplinként Angliában, Birmingham közelében, egy Black Patch-nek (Fekete folt) nevezett hely kocsitáborában