Megállíthatatlanok vagyunk

 

Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben?

A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást.

Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti a háztartást, én tanulok és kisebb munkákat vállalok-. Én ekkor egyetemre jártam, nem tudtam anyagilag segíteni őket, de ő nagyon beleállt ebbe, segítette anyát és engem is. Az egyik legkitartóbb ember, akit ismerek, soha nem adja fel. Tudom, hogy sokszor kényszerből csinálta azért dolgozott, hogy én közben nyugodtan tanulhassak, tehermentesített és ezért neki is köszönhetem, hogy sikeresen lediplomáztam!

Együtt megállíthatatlanok vagyunk, ő a másik felem, legnagyobb bizalmasom, legjobb barát, támasz az életben, mindig ott lesz mellettem és én is mellette. Kölcsönösen segítjük egymást. Mélyről, egy szegény életből jövünk, de közösen építettünk egy szép életet anyának és magunknak is. Hálás vagyok, hogy ő a testvérem.

Végh Zoltán