Ugrás a fő tartalomra

Akitől a legtöbbet kaptam

 


Az életünk során számos olyan emberrel találkozunk, akik meghatározó alakjai lesznek a mindennapjainknak. Nevezhetjük őket hősöknek vagy példaképeknek is, a lényeg, hogy hatással vannak az életünkre és egyengetik az utunkat.

Igazán szerencsésnek tartom magam. Mióta az eszemet tudom csodálatos emberek vesznek körbe. Olyan közeg, ami bátorított arra, hogy merjek nagyot álmodni. A szüleim mióta az eszemet tudom támogattak, anyukám mindig amellett kardoskodott, hogy szerezzem meg az érettségit és alakítsam úgy az életem, hogy tisztességes munkával el tudjam látni majd a családomat. Nincsenek olyan szavak, amelyekkel meg tudnám fogalmazni, hogy milyen sokat jelentenek nekem.

A szüleim mellett egy nagyon kedves mára már barátommá vált mentorom is, aki segített megtalálni az utamat. A hőstörténetem róla szól. Tizenévesen bekerültem egy táborba, mindig is érdekelt a zene és itt elképesztően tehetséges emberekkel találkozhattam. Az egyik zenei mentor Kovács Máté volt, akire mindig is felnéztem a tehetsége miatt és most itt volt velünk a táborban. Nagyon sokat zenéltünk, arra törekedett, hogy egyénileg is fejlődjünk. Közösen alkottunk, együtt választottuk ki a dalokat és hangszereltünk, mindenki véleményét meghallgatta és figyelt ránk. Az ő javaslatát megfogadva kezdtem el basszusgitározni és azóta már arra is sor került, hogy basszusgitárosként a zenekarával állhattam színpadra. Emellett tavaly nyáron egy tehetséggondozó táborban közösen vezettük a zenei csoportot, és így váltam mentoráltból mentorrá.

A közös munka során mindig azt mondta, hogy törekedjek arra, hogy minél többet érjek el az életben, de soha ne felejtsek el hálát adni azért, amim van. Még ma is eszerint élem az életem. Nagyon sokat köszönhetek neki, tőle kaptam a legtöbbet a zene és az életem kapcsán is. Ha ő nincs, akkor én ma nem élek Budapesten és nem jelentkeztem volna egyetemre sem. Hálás vagyok azért, hogy fejlődött a zeneiségem és új életet kezdtem a nagyvárosban. Minél több ilyen emberre lenne szükség. Arra törekszem, hogy azt a sok segítséget, amit kaptam én is továbbadhassam másoknak.

Orsós Róbert

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Menekülni szabad, de csak előre

Forrás: Tudás Hatalom A pandémia két éve van jelen az életünkben. Az egész világ küzd vele, sokan elvesztették szeretteiket, állásukat, anyagi és lelki biztonságukat. Mit tehet az ember, ha ennyire kilátástalan a helyzet és nincs mibe kapaszkodni? A válasz egyszerű, cselekedni nehéz. Nem adhatjuk fel, mennünk kell előre!  Célunk, hogy ezzel a történettel reményt adjunk mindazoknak, akik elveszítették hozzátartozóikat. Nagyon sokat jelent számomra a színház, szeretek színpadon lenni, próbálni, társaimmal színpadra lépni. Igazán kivételes dolog, hogy azzal keresem a kenyeremet, amit szeretek. Minden jól ment, szépen alakult az életem, majd egyszer csak elkezdődtek a bajok. Megjelent a vírus. Egyre kevesebb lett a munka, bizonytalan a megélhetés, ráadásul felütötte a fejét a párkapcsolati válság is. Hosszú hónapok teltek el, nem volt mit tenni, lépnem kellett. Hollandiában próbáltam szerencsét, egy gyárban vállaltam munkát. Kezdett helyreállni az élet, legalább is akkor egy kis ideig ez

Az elsők kihívása

Kalla Éva vallomása Budapestre költözéséről, értelmiségi nővé válásáról, cigány közösségekről, kortársakról és a két legjobb döntéséről az életében. Operatőr és vágó: Csányi Nikolett, hangmérnök: Demeter Géza. A felvétel a budapesti Goethe Intézet szervezésében megvalósult "Rikárdó kifőzött valamit - konyha, divat, kultúra a nyolckerben" eseménysorozaton, 2017. október 28-án készült.  

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti