Ugrás a fő tartalomra

Akitől a legtöbbet kaptam

 


Az életünk során számos olyan emberrel találkozunk, akik meghatározó alakjai lesznek a mindennapjainknak. Nevezhetjük őket hősöknek vagy példaképeknek is, a lényeg, hogy hatással vannak az életünkre és egyengetik az utunkat.

Igazán szerencsésnek tartom magam. Mióta az eszemet tudom csodálatos emberek vesznek körbe. Olyan közeg, ami bátorított arra, hogy merjek nagyot álmodni. A szüleim mióta az eszemet tudom támogattak, anyukám mindig amellett kardoskodott, hogy szerezzem meg az érettségit és alakítsam úgy az életem, hogy tisztességes munkával el tudjam látni majd a családomat. Nincsenek olyan szavak, amelyekkel meg tudnám fogalmazni, hogy milyen sokat jelentenek nekem.

A szüleim mellett egy nagyon kedves mára már barátommá vált mentorom is, aki segített megtalálni az utamat. A hőstörténetem róla szól. Tizenévesen bekerültem egy táborba, mindig is érdekelt a zene és itt elképesztően tehetséges emberekkel találkozhattam. Az egyik zenei mentor Kovács Máté volt, akire mindig is felnéztem a tehetsége miatt és most itt volt velünk a táborban. Nagyon sokat zenéltünk, arra törekedett, hogy egyénileg is fejlődjünk. Közösen alkottunk, együtt választottuk ki a dalokat és hangszereltünk, mindenki véleményét meghallgatta és figyelt ránk. Az ő javaslatát megfogadva kezdtem el basszusgitározni és azóta már arra is sor került, hogy basszusgitárosként a zenekarával állhattam színpadra. Emellett tavaly nyáron egy tehetséggondozó táborban közösen vezettük a zenei csoportot, és így váltam mentoráltból mentorrá.

A közös munka során mindig azt mondta, hogy törekedjek arra, hogy minél többet érjek el az életben, de soha ne felejtsek el hálát adni azért, amim van. Még ma is eszerint élem az életem. Nagyon sokat köszönhetek neki, tőle kaptam a legtöbbet a zene és az életem kapcsán is. Ha ő nincs, akkor én ma nem élek Budapesten és nem jelentkeztem volna egyetemre sem. Hálás vagyok azért, hogy fejlődött a zeneiségem és új életet kezdtem a nagyvárosban. Minél több ilyen emberre lenne szükség. Arra törekszem, hogy azt a sok segítséget, amit kaptam én is továbbadhassam másoknak.

Orsós Róbert

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába