Az igazi kitartás

Mi a legnagyobb álmod és mit tennél meg érte? Az élet sokszor nem úgy alakul, ahogy elterveztük, de mit teszünk ekkor? Szembenézünk a nehézségekkel vagy meghátrálunk?

Az én hősöm története azért is kap kiemelt helyet a szívemben, mert ugyan egy főszereplője van, de két hőse. Hol is kezdjem? Igen, a nővéremről szeretnék mesélni. Egy igazi maximalista. Ilyen volt már akkor is, mikor az egyetemet elkezdte, viszont az nem volt zökkenőmentes. Első dolga volt beiratkozás után megpályázni egy kollégiumi szobát, hiszen az iskola megközelítése diszkréten fogalmazva is elég nagy macerát jelentett, vonat, busz és helyi járatok használata minden egyes nap. Ez napi szinten hat óra utazást jelent. Egyértelmű, hogy minden erejét arra fordította, hogy kollégiumi helyhez jusson.

A sztori itt véget is érne, ha a valóság ilyen meseszerű lenne. De mindannyian tudjuk, hogy nem mindig az… Szóval hónapokon keresztül sikertelen volt a próbálkozása, nem kapott szobát, mindeközben hajnali 3:30-kor kelt és éjszaka ért haza. Ez a nehéz és szerencsétlen helyzet az eredményeit nem befolyásolta, azok végig kiválóak voltak. Rengeteget tanult, és kitartóan felkelt hónapokon át még a Nap előtt. Nem adta fel, mindent megtett a változásért, nem panaszkodott, csak a tanulásból és az utazásból álltak a napjai. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a reggeli kurzusokon előfordult, hogy elpilledt. Ez pedig szemet szúrt az egyik oktatónak, de kíváncsiságának nem épp kedves szavakkal adott hangot.

„Mi az, talán túl hosszúra sikeredett a tegnapi buli?” Kérdezte a tanár az egész csoport előtt. A csendet természetesen a nővérem törte meg. Elmondta, hogy megteltek a kollégiumi helyek és nem sikerült bejutnia, de ennek ellenére egy óráról sem hiányzott, és hajnalban kel nap, mint nap, hogy beérjen. A tanár hangja rögtön megváltozott. Elnézést kért a karcos megjegyzésért és kérte, hogy óra után beszéljenek néhány szót. Így alakult, hogy az oktató önzetlen segítségével a nővéremnek sikerült bejutni a kollégiumba, akinek a közbenjárása nélkül ez lehet, hogy meg sem történik. Többé nem volt már küzdelem a bejutás és az ébren maradás. Azt hiszem, most már ti is értitek, miért is olyan különösen kedves számomra ez a történet.

Lakatos Lucia

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz

További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti

További információk

Szeretetteljes szigor

Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába

További információk

Keresés ebben a blogban