Ugrás a fő tartalomra

Menekülni szabad, de csak előre


Forrás: Tudás Hatalom

A pandémia két éve van jelen az életünkben. Az egész világ küzd vele, sokan elvesztették szeretteiket, állásukat, anyagi és lelki biztonságukat. Mit tehet az ember, ha ennyire kilátástalan a helyzet és nincs mibe kapaszkodni? A válasz egyszerű, cselekedni nehéz. Nem adhatjuk fel, mennünk kell előre! Célunk, hogy ezzel a történettel reményt adjunk mindazoknak, akik elveszítették hozzátartozóikat.

Nagyon sokat jelent számomra a színház, szeretek színpadon lenni, próbálni, társaimmal színpadra lépni. Igazán kivételes dolog, hogy azzal keresem a kenyeremet, amit szeretek. Minden jól ment, szépen alakult az életem, majd egyszer csak elkezdődtek a bajok. Megjelent a vírus. Egyre kevesebb lett a munka, bizonytalan a megélhetés, ráadásul felütötte a fejét a párkapcsolati válság is. Hosszú hónapok teltek el, nem volt mit tenni, lépnem kellett. Hollandiában próbáltam szerencsét, egy gyárban vállaltam munkát.

Kezdett helyreállni az élet, legalább is akkor egy kis ideig ezt hittem. Szembe kellett néznem azonban egy borzalmas dologgal. 2021 áprilisában elvesztettük édesanyámat. Anyával nagyon közvetlen volt a viszonyunk, közel álltunk egymáshoz mondhatni cinkostársak voltunk. Ő volt a biztos pont az életemben, éppen ezért leírhatatlan fájdalom az elvesztése. Még mindig felfoghatatlan. Hónapok teltek el úgy, hogy a szívemben gyászoltam őt, a hiányérzet soha nem múlik el.

A tragédia újra összehozta a családot. Támogattuk egymást a nehéz időkben a testvéreim és édesapám, fontos volt számunkra, hogy érezzük és éreztessük, hogy vagyunk egymásnak. Az idő és a munka segített. Beletemetkeztünk a munkába, hiszen túl nagy luxus összeroppanni. Majd néhány nappal ezelőtt jött egy újabb fájdalmas hír, hogy édesapámtól is búcsút kell vennünk. Apu halála jelentette azt, hogy tényleg egyedül maradtunk, már csak a testvéreim vannak.

A szüleim elvesztése hatalmas tragédia, amit egy életen át cipelni fogok magammal, de mégsem roppanhatok össze. Nem adom fel! Dolgozom, élek, feladatom és vállalásaim vannak, amiket teljesítenem kell. Nagyon friss a seb, de csak előre vezet az utam.

Egy dolgot igazán megtanultam. Ha nincs kapaszkodó, akkor is csinálni kell. A barátaim tartanak meg ebben az időszakban, hogy szólnom sem kell és mellettem vannak. Keresnek, felhívnak, mindenben segítenek. Meg sem mozdulok és itt vannak mellettem. Minap egy kedves barátom szervezett közösségi gyűjtést és így lett egy laptopom, amin dolgozni tudok. Hálás vagyok azért, hogy ilyen emberek vannak körülöttem. Egy dolgot soha nem szabad elfelejtenünk: mindig lesz egy ember, akinek fontosak leszünk!

Varga Norbert

Megjegyzések

  1. Betfred Promo Code | $100 In Bet Credits (Dec 2021)
    Find out 군포 출장안마 the full Betfred promo code 광명 출장샵 for you in our 과천 출장샵 Betfred 김포 출장샵 Promo Code. This offer is a risk-free bet up to $100 at this 군포 출장안마 time.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába