Ma megtaláltam a nagymamám egy régi naptárát.
A július tizenhatodikai dátumnál ez szerepelt: Eszterke ma nem tudott aludni.
Mennyi szeretet van ebben a kis jegyzetben.
A nagymamám Észak-Koreában született. Persze, akkoriban még csak Korea létezett, nem volt Észak és Dél. Egy szerencsés szerencsétlenség kapcsán alakult úgy, hogy az életét végül Magyarországon élte le. A koreai háború idején több száz észak-koreai diáknak adatott meg a lehetőség, hogy Magyarországra jöjjenek tanulni. A nagymamám egyike volt ezeknek a diákoknak, elvégezte az orvosi egyetemet, mindeközben megtanult magyarul is. Megismerkedett a nagypapámmal. Az egyetem elvégzése után a nagymamámnak vissza kellett mennie Észak-Koreába. Vidéken lett orvos. TBC-s lett. A nagypapám leveleket írt akinek csak tudott, hogy engedjék vissza a nagymamámat Magyarországra. Valószínűleg abban a hitben hogy úgysem fog életben maradni, a hatalom engedélyt adott. Itt meggyógyították.
A nagymamám a japán megszállás idejében nőtt fel. Utána megtapasztalta a háborút, majd az országa kettészakadását. A családjától örökre elszakadva egy másik országban és egy teljesen eltérő kultúrában kellett újrakezdenie.
Egész életében tanult és dolgozott. A szorgalmával mindenkinek példát mutatott a környezetében. Kitűnő tanuló volt az általános iskolában és a gimnáziumban. Vidéki tehéntartó család gyermekeként csak ahhoz, hogy oda- és vissza megjárja az utat az iskoláig, mindennap több órát kellett gyalogolnia. Magyarországon, az egyetemen, a nyelvi akadályok ellenére is kiemelkedő eredményeket ért el. Végül kutatóorvos lett belőle, mely hivatását szorgalommal és elkötelezettséggel végezte egészen nyugdíjba vonulásáig.
A nagymamám hős. Nincs egy darab tett ami azzá teszi, azáltal hős, hogy mennyire példaértékűen élte az életét. Méltósággal, szorgalommal, becsülettel, őszinteséggel, kitartással. Örök optimizmussal és hálával.
Minden megpróbáltatás ellenére, a nagymamámat egyszer sem hallottam panaszkodni. Biztos vagyok benne, hogy származása miatt érték atrocitások, de ezekről én sosem hallottam. Minden nehézségéről amiről tudok mások számoltak be nekem.
Ő a példaképem.
Megnyugtató megtalálni a kis megjegyzéseit szerte a lakásban. Mindenhová írt. Magyarul és koreaiul, felváltva. Könyvekbe (szigorúan csak ceruzával!), újságok szélére, dobozok tetejére és oldalára.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése