Ugrás a fő tartalomra

Levél a 15 éves önmagamnak!

 


Ha lehetőséget kapnánk arra, hogy beszélgessünk, a tizenöt éves önmagunkkal mit mondanánk neki? Mit köszönnénk meg, mire figyelmeztetnénk, milyen akkori tulajdonságainkra lennénk büszkék és milyen jótanácsot adnánk fiatal önmagunknak?

Drága Kinga!

Azért írom neked ezt a levelet, mert ma délután a hősökről beszélgettünk. Megkérdezték tőlem, hogy kit tartok hősnek az életemben és miért? Rögtön felmerült bennem, hogy lehetek-e önmagam hőse és miért is ne? A levél, a tizenöt éves önmagamnak szól, fogadd tőlem sok szeretettel. Még van pár dolog, amit te nem tudsz (nagyon jó vagy a versírásban, a görkorizás nem neked való és igazán jó döntés volt befesteni a hajad), de én már igen. Még a mai napig van néhány dolog, amit tőled tanulok.

Tudom, hogy te is szereted a kényelmet, a biztonságban van valami otthonosan megnyugtató. Ám te mégsem elégedsz meg ezzel, kilépsz ebből újra meg újra. Kiállsz magadért, másokért, elvekért és az igazságért, mindazért amiben hiszel és talán ez a legcsodálatosabb az egészben, benned. Nem vagy megalkuvó és nem nyugszol bele csak úgy akármibe. Egy cselekvő ember vagy, aki tenni akar a jóért.

A szuperhősök „karrierje” apró iskolás kiállásokkal kezdődik. Nagy dolgokat csak egész kicsiben lehet elkezdeni. Volt egy nagyon kedves cigánylány a suliban Melinda. Jó tanuló volt, rendes családból származott, de mégis nehezen illeszkedett be az osztályba. Év elején csatlakozott az osztályhoz, teltek a hetek, de semmi nem változott. Gyakran összesúgtak a háta mögött, hogy ilyen meg olyan cigány. Ezt sosem bírtam megérteni, ennyi idősen fel sem fogjuk, hogy a cigányság mivel jár, csak egyből bántjuk őket, totál indokolatlan. Te tudtad, hogy tenned kell valamit, nem engedheted, hogy továbbra is kiközösítsék a többiek. Na meg amúgy is, mekkora baromság valakit a bőrszíne miatt kiközösíteni….

Na de mi lesz, ha kiállok mellette, engem is bántani fognak? Tartottál tőle, hogy ezek után téged szekálnak majd. Tudom, hogy félsz, én is félek még a mai napig, de nem maradhatunk csendben. Az egyik szünetben véget vetettél ennek, kieresztetted a hangod, hogy elég ezekből a beszólásokból, egy közösség vagytok és hogy nem utálhatnak ki senkit sem. Be kell fogadni az új diáktársat és segíteni őt, ahogy tőlünk telik. Akkor kicsit mindenki meglepődött a teremben, még én is, de megtettem és minden megváltozott. Nem volt több sugdolózás, és az év végére meg is kedvelték Melindát.

Büszke vagyok rád, amiért kiálltál érte. Büszke vagyok rád, hiszen általad lettem az az ember, aki ma vagyok. Te tanítottál meg bátornak lenni és kiállni azokért, akikért kell. Bízom abban, hogy néhány évvel később büszke lehetek majd a mostani önmagamra.

A levél a Független Színház Magyarország Roma Hősök workshopján készült.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti
Megjegyzés küldése
További információk

Mit jelent számunkra a roma színház?

Véget ért az Roma Hősök – V. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál   A Független Színház Magyarország 15 éve azon dolgozik, hogy felhívja a figyelmet a roma színház értékeire, történeteire és hőseire. A társulat idén 5. alkalommal 2022. május 5-9. között rendezett nemzetközi színházi találkozót az RS9 Színházban. Az eddigi 5 fesztivál alatt 29 előadás mutatkozott be a nagyközönségnek. A fesztivál fő célja, hogy roma szerzők által írt, hiteles történetek bemutatása, amelyek a roma kultúrában rejlő értékekre hívják fel a figyelmet. „Azért dolgozunk, hogy európai kortárs alkotások bemutatásával hívjuk fel a figyelmet a roma dráma és történetmesélés értékeire, továbbá a roma közösségek helyzetére, értékvezérelt emberek történeteit, és nem mindennapi kihívásaikat állítva a figyelem középpontjába.”  – Balogh Rodrigó, művészeti vezető Roma Heroes Digital Collection of European Roma Theater and Drama A Független Színház Magyarország, fennállásának tizenötödik évfordulójának alkalmából, má
Megjegyzés küldése
További információk