Mit
jelentenek számodra a szüleid? Kire számíthatsz az életedben? Hogyan és mit
köszönnél meg nekik? Életünk során számos nehézséggel kell szembenéznünk, de
mindig vannak körülöttünk olyanok, akikre számíthatunk, bármi is történjen.
Mindig is hittem abban, hogy érdemes megfogadni
olyanok tanácsát az életben, akik kerültek már az enyémhez hasonló helyzetbe. A
szerencsések közé tartozom, csodálatos gyerekkorom volt két olyan szülő
mellett, akik mindent megtettek értem és a testvéreimért. Szeretetben nőttünk
fel, szép életet biztosítottak nekünk, ezért egy életen át hálás leszek.
Szeretem a barátaimat, általában én vagyok a kakukktojás, az egyedüli cigánylány
a társaságban, de ez sosem volt beszédtéma.
Számomra mindig fontos volt a szüleim véleménye,
iránymutatása. Szerettem volna, hogy büszkék legyenek rám, ezért elhatároztam,
hogy le fogok érettségizni, szakmát tanulok és apukám legnagyobb örömére
jogosítványt szerzek. Megfogadtam a tanácsukat, tudtam, hogy csakis a legjobbat
szeretnék nekem, biztosítani a jövőmet.
Mára minden sikerült, de nehéz út vezetett el idáig.
Édesapám beteg lett és kórházba is került. Amikor először bementünk hozzá a
kórházba, akkor olyat láttam a szemében, amit korábban nem, félelemet és
kilátástalanságot. Mi lesz most a családdal? Édesapám mindenki számára a
biztonságot és a nyugalmat jelenti, és ha ő elgyengül, az egész család
megroskad. Komoly beavatkozásokra volt szükség, sokat imádkoztunk érte. Az
Isten megsegítette és sikeresek voltak a kezelések, hazajöhetett velünk. De
valahogy mégis megváltoztak a dolgok. Korábban állandóan dolgozott, ügyködött a
lakás körül. Amikor haza jött nem pakolt egész nap a szerszámai között nem
szerelte az autóját, hanem csak ült és bátorított minket hogy nem lesz semmi
baj. Így telt el az első hónap. A következő vizsgálat során kiderült, hogy a
továbbiakban sem végezhet fizikai munkát, nem mehet vissza dolgozni. Mégis
milyen orvosság van a tehetetlenségre?
Ő volt az egyedüli ember, aki rendszeres fizetést
kapott, családfőként az egész családot ő tartotta el, és most egyik napról a
másikra nem állhat munkába. Ekkor döntöttem el, hogy ahogy csak erőm engedi
mindent meg fogok tenni a családért, ahogy befejezem a sulit segítek, nincs
lehetetlen. Az orvosok tanácsa ellenére visszament dolgozni, hogy gondoskodjon
rólunk. Nagyon büszke vagyok rá minden a régi lett. Azóta szem előtt tartom,
hogy minden helyzetben van megoldás, nem adhatjuk fel. Mára már a két testvérem
is dolgozik és kiveszik a részüket a feladatokból. Az én édesapám példaértékű,
és csodálatos érzés, hogy ilyen szülők neveltek fel. Csak fele olyan jó ember
lehetnék mint ők...!
A
bejegyzést Horváth Szimonetta készítette a Független Színház Magyarország Roma
Hősök workshopján.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése