Csak egy viccnek indult…

Mi az első vicc, ami eszedbe jut? Van kedvenc vicced? Elgondolkodtál már azon, hogy vannak olyan viccek, amelyeken mi jól mulatunk, ám másoknak sértő lehet? A bonyodalmak ebben a történetben is egy viccből indultak ki. 

A történetem az általános iskoláig nyúlik vissza. Biztosan sokaknak vannak hasonló emlékei erről a korszakáról. Volt egy négy-öt fős kis társaságunk és állandóan ugrattuk egymást, csipkelődtünk, viccelődtünk a másikkal. Engem úgy neveltek, hogy sosem foglalkoztam azzal, hogy ki honnan származik, csak az ember számított. 

Egy nap hallottam egy igazán jó viccet, gondoltam másnap, amint beérek a suliba el fogom mesélni az osztályban. Így is lett! Mielőtt elkezdtem volna, alig bírtam visszafogni a nevetést.  

Akasztják a cigányt.

Kérdezi a hóhér: Mi az utolsó kívánságod cigány?

Mire a cigány: Háááát ennék egy kis málnát.

Hóhér: Hülye vagy cigány? Tél van!

Cigány: Hááá megvárnám.

Mindenki röhögni kezdett én és a barátaim is. Ott volt a Géza és az osztályfőnököm. Ildikó néni félrehívott és leteremtett: „Nem illik ilyen vicceket mesélni, a Géza is hallotta, lehet, hogy megbántottad ezzel.” Nem igazán értettem, hogy mi volt ebben bántó, csak meg akartam nevettetni a többieket. Eszembe se jutott, hogy a Géza magára veszi, korábban nem jött szóba, hogy ő cigány. Senkit nem érdekelt, engem se.

De nem akartam megsérteni, ezért félrehívtam és elnézést kértem tőle. Elmagyaráztam neki, hogy nem volt bennem rossz szándék és remélem, hogy barátok maradhatunk. Megbocsájtott nem lett belőle nagyobb kalamajka. Gyerekként fel sem fogtam, hogy egy viccel kellemetlen helyzetbe hozhatok másokat. Felnőtt fejjel igyekszem nyitottságra és elfogadásra nevelni a gyermekeimet.

A Független Színház dunaföldváron megtartott Roma Hősök workshop keretében mutattak be egy jelenetet a résztvevők.