Ne ítélj első látásra!

Milyen könnyű ezt mondani, de így cselekedni, az már okozhat nehézségeket. Előfordult már, hogy első látásra ítéltél meg valakit? Az öltözete, ruházata vagy kinézete alapján alkottál róla egy képet? Hallottad már azt a mondatot, hogy én nyitott és elfogadó vagyok, de…? 

A történetben egy hajláktalannal való találkozásomat mesélem el. Az állomáson állok, észreveszek egy kissé kopottas ruhában álló, kétségbeesett férfit. Az arca feszült, kiderül, hogy tényleg az utcán él. Beszélgetni kezdünk, azt érzem, hogy segíteni szeretnék neki. 

Én: Hogy került ilyen nehéz helyzetbe, ha megkérdezhetem ezt Öntől?

Hajléktalan: Hosszú évekig éltünk boldogan a feleségemmel, de egy ideje minden megváltozott, elváltunk és az utcára kerültem.

É.: De miért Önnek kellett mennie?

H.: Úgy érzem, hogy az én hibám, hogy a dolgok rosszra fordultak. Szerettem volna, hogy a gyermekeim nyugodt körülmények között éljenek, már így is nagyon megviseli őket a válás.

É.: De mégis hova tart?

H.: Győrbe szeretnék eljutni, egy ismerősöm adott egy telefonszámot, egy hajléktalanszállóba szeretnék eljutni, hogy ne kelljen az utcán aludnom. 

Elkérem azt a bizonyos telefonszámot, tárcsázom, igyekszem segíteni, de a szállón már nincs szabad hely. Egyik telefonhívást követi a másik. Nagy nehezen sikerül találni egy szállót, ahol ott tölthet egy éjszakát. Az elválásnál még adok neki valamennyi pénzt. Hogy mit tanultam tőle? Azt, hogy nem tudhatod ki, miért van az adott helyzetben, amíg nem hallottad a történetét.

A bejegyzést a Budapesti Gazdasági Egyetem marketing szakos diákjai írták a Független Színház Roma Hősök workshopján.