Akikre mindig számíthatok

Voltál már olyan helyzetben, hogy az életed tökéletesnek tűnt, majd hirtelen minden összeomlott körülötted? A rossz időkben derül ki, hogy kire számíthatsz igazán. Bármilyen nehézség is adódik az életben, legyen valaki, akire támaszkodhatsz.

A gimnázium után Pécsen tanultam tovább. Imádtam az egyetemista életet, a nagyvárost, a pörgést, a szaktársaimat és az új albérletet. Nagyon lelkes voltam vártam és izgatottan készültem a költözésre. Szerintem ez az a pont, amikor igazán fel kell nőnünk. Elkerülünk a családi fészekből, egyedül kell megoldani mindent. Emlékszem az első nagy próbatételre, szeptember elején kaptam pénzt a szüleimtől és abban állapodtunk meg, hogy a hónap végéig osszam be. Mondanom sem kell, hogy ez jóval nehezebb volt, mint gondoltam. Néhány héttel később fel kellett hívnom őket és bevallanom, hogy nem sikerült betartanom a megállapodás rám eső részét. A nehézségek ellenére nagyon szerettem itt lenni és egyedül gondoskodni magamról. 

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy én választhattam ki, hogy kikkel szeretnék együtt lakni. Olyan emberek vettek körül, akikkel hamar megtaláltuk a közös hangot és rövid időn belül barátok is lettünk. Négyen laktunk a lakásban és elválaszthatatlanok voltunk, sok közös programot szerveztünk. Még mindig emlékszem a sok esszé írással töltött éjszakára és arra, hogy mindig segítettünk egymásnak kisebb nagyobb sikerrel. 

Amint időm engedte elkezdtem dolgozni egy kávézóban, amit nagyon szerettem. Tényleg igaz az, hogy nagyon fontosak a munkatársak és velük kialakított kapcsolat, örömmel jártam be dolgozni. Egy szó, mint száz elégedett voltam a dolgok alakulásával. 

Sajnos nem mindig volt minden ennyire pozitív. A lakás tulajdonosa elkezdett furcsán viselkedni. Úgy döntött, hogy ő nem hajlandó tovább foglalkozni a lakás ügyeivel, beleértve minket is. Az utóbbi időszakban már nem is jelezte, hogy mennyi a lakbér, így elmaradtunk a fizetéssel. Egy napon bejelentette, hogy eladta a lakást és az új tulaj nem szeretné kiadni, így csak pár napunk van arra, hogy kiköltözzünk. Ez a helyzet nagyon lesújtott, mert minden olyan jó volt és hirtelen rosszra fordult. Nem találtunk új helyet, ahova mehettünk volna, így mindenki haza költözött. Az egyik lakótársammal még össze is vesztünk a sok feszültség miatt. Ráadásul a munkahelyemet is ott kellett hagyom, és vissza kellett költöznöm a kis faluba, ahonnan elindultam.

Hatalmas visszalépésnek éltem meg mindezt, nem akartam újra ott élni a faluban. Barátaim nem maradtak, hiszen amint tudott mindenki új életet kezdett máshol. De az egyik gyerekkori barátomra mindig számíthattam. Mióta az eszemet tudom ott voltunk egymásnak és jóban, rosszban számíthattunk a másikra. Ő vígasztalt engem, amikor minden reménytelennek tűnt. Nehéz időszak volt számomra, de sokat tanultam belőle, rázós helyzetekben derül ki igazán, hogy kikre lehet számítani. Fel kellett állnom a padlóról, nem sajnáltathattam magam tovább. Elkezdtem dolgozni egy új helyen, nemrég elő is léptettek. Újra kellett terveznem a kis életemet, de bízom magamban, tudom, hogy amit eltervezek, azt meg tudom valósítani.

A bejegyzést Balogh Vivien készítette Balog Viktóriával való beszélgetése alapján.