Ugrás a fő tartalomra

Keringő konzervdoboz




Anyám, mindig megrögzötten állította, hogy a családunkat megátkozták, mint ha csak egy Márquez történetbe születtünk volna. Dédnagyapám a harmincas években érkezett Ohioba egy csapat magyarral, vagy ahogyan az amerikaiak nevezték őket, ’hunkykkal’. Gyárimunkás lett egy acélöntödében, majd családot alapított és így már nem is vágyott vissza. Itt valamivel többre számíthatott, mint Európában. Szegények voltak itt is, de legalább nem nincstelenek. Igaz soha nem tudott szert tenni egy házra, haláláig bérlakásból bérlakásba költözködtek. Nagyapám nem akarta ezt az életet, hogy nincs egy biztos pont az életében, megakarta találni az abszolút nulla pontját, ahova mindig visszatérhet bármi is történik. Végül ebből a vágyából egy lakókocsi lett, mondhatni részben teljesült, amit akart. Anyám már ide született, egészen 17 éves koráig bolyongtak a mozgó szardíniáskonzervvel – ahogy ő nevezte – mígnem végre össze tudtak spórolni egy saját házra. Minden kezdett jobb irányt venni. Nem kellett minden télen az államok melegebb részére húzódni, majd nyáron az aratás idején alkalmimunkák után kajtatni a déli vidéken. Aztán az a vélt családi átok újra kezdte felütni a fejét. Anyám megházasodott, majd miután megszülettem, apám a munka helyett valami új elfoglaltságot talált magának. A sufniban főzött lőréjével kezdte pácolni a máját, egy igazi redneck volt, nem hazudtolta meg magát. Az egész család jobbnak látta, ha menesztik és nem tartja fel tovább anyám életét. Csórók voltunk, de legalább békében éltünk. 

Nagyapám halálakor én örököltem a konzervdobozt, ami már évtizedek óta a hátsókertben állt. Tökéletesen karban volt tartva, talán titkon továbbra is ez volt az igazi otthona. Évente néhányszor összepakolt és elment horgászni, ilyenkor volt, hogy hetekig nem láttuk. A nyáriszünetben én is vele mentem. Az én fejemben ez egy menedék volt, nem egy konzerv. Az egyetem alatt is ebben laktam, így a kollégiumot is megspóroltuk. Miután fotográfusként végeztem, elkezdtem járni az országot és ez lett a mozgó fotólaborom. Coloradoi vándorcigányokhoz csapódtam, az ő életüket kezdtem dokumentálni és az időszakos projekt hosszútávuvá vált, miután ide is házasodtam be. Mikor anyámhoz időnként visszatérünk, minden egyes alkalommal megkérdezi, mit szeretek ebben az életben, ahol az angol wc-t csak hallomásból ismerem. Mindketten nevetünk rajta. Ma már ő is úgy gondolja, hogy az átok nem létezik, csak az ostoba döntéseink árnyalták családfánk történetét.

A bejegyzést az egri Kepes György Szakkollégium diákjai írták a Független Színház Roma Hősök workshopján.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és ...
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya ve...
Megjegyzés küldése
További információk

Mit jelent számunkra a roma színház?

Véget ért az Roma Hősök – V. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál   A Független Színház Magyarország 15 éve azon dolgozik, hogy felhívja a figyelmet a roma színház értékeire, történeteire és hőseire. A társulat idén 5. alkalommal 2022. május 5-9. között rendezett nemzetközi színházi találkozót az RS9 Színházban. Az eddigi 5 fesztivál alatt 29 előadás mutatkozott be a nagyközönségnek. A fesztivál fő célja, hogy roma szerzők által írt, hiteles történetek bemutatása, amelyek a roma kultúrában rejlő értékekre hívják fel a figyelmet. „Azért dolgozunk, hogy európai kortárs alkotások bemutatásával hívjuk fel a figyelmet a roma dráma és történetmesélés értékeire, továbbá a roma közösségek helyzetére, értékvezérelt emberek történeteit, és nem mindennapi kihívásaikat állítva a figyelem középpontjába.”  – Balogh Rodrigó, művészeti vezető Roma Heroes Digital Collection of European Roma Theater and Drama A Független Színház Magyarország, fennállásának tizenötödik évfordulójának alkal...
Megjegyzés küldése
További információk