Komoly állás
vagy a színészet? Sebastian őszintén mesél származásáról és arról, hogy művészi
pályája miatt fiatalon elhagyta családját és vándor cirkusz-és előadóművésznek
állt. Kezdetben utcai zenészként és előadóként dolgozott, később társulatokban
és színházban is. Számára saját identitása még mindig bizonytalan,
ugyanis nagyanyja roma származását családtagjai titkolták. Mindez
hozzájárult ahhoz, hogy néhány évvel később visszatérjen Olaszországba és hontalan roma gyerekekkel kezdjen dolgozni, akikben
rajta kívül szinte senki sem hitt. Sebastian üzenete nekünk: „mindegyikünknek
megvan a maga különleges tehetsége, ami a világon senki máséhoz nem fogható,
találd meg és ez majd végigvezet az életen.”
Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése