Sebastian 17 évesen, a család fekete bárányaként
hagyta el otthonát, hogy cirkusz- és előadóművészként beutazza egész Európát.
Évekkel később tért csak vissza Olaszországba, ahol megtalálta önmagát és
hivatását. Gettókban élő, állampolgárság nélküli roma gyerekekkel kezdett el
dolgozni, olyan fiatalokkal, akikkel senki más nem, ő hitt bennük és egyengette
az útjukat. A közös munka eredményeként közösen megalakították a Sarabanda
névre hallgató zenei formációt. " A szél gyermekei" című előadást
írta és előadja Sebastian Spinella.
Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése