Szegedi Tamás
színész, rendező és drámainstruktor a Független Színház ösztöndíjasaként kezdte
művészeti pályáját. Őszintén vall kezdeti nehézségeiről, cigányságáról, a
színház szeretetéről és hőseiről, akik segítették és inspirálták útja során.
Kaméleonlány című rendezése a Független Színház saját alkotása, amely a „Roma
Hősök” workshopokon résztvevő roma –és nem roma fiatalok valóságos történeteit
dolgozza fel. Az előadás egy kamasz lány történetét mutatja be, akinek meg kell
hoznia azt a döntést, hogy a saját életét élje és ne másoknak akarjon
megfelelni.
Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése