Az új fizika tanár

 

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy átlagos osztály, ahova új fizika tanárnő érkezett. Mikor belépett az osztályba egy magas, egyenes, hosszú hajú, szemüveges és szigorú tekintetű, karakán tanárnőt pillantottunk meg.

Egyik nap felelésre került a sor, és felszólított egy diákot, aki nem helyesen válaszolt a kérdésre, ezért a tanárnő felháborodott és hangot adott a nemtetszésének: „Nem hiszem el, hogy már megint itt tartunk, legközelebb a falhoz fogok beszélni, mert jobban megérti, amit mondok” - és ehhez hasonló megjegyzéseket kaptunk az óráin.

Az osztályban keltett rossz érzéseket többen megosztottuk egymással a folyosón, melyet a tanárnő egy véletlen folytán meghallott.

Ebben a pillanatban a hideg kirázott minket és egyszerűen éreztük a jelenlétét. A következő pillanatban arra lettünk figyelmesek, hogy egy osztályfőnöki órán ülünk az új fizika tanár jelenlétében. A folyosón történtekről kikérte a véleményünket, és érdekelte, hogy miért nem vele beszéltük ezt meg. 

Megijedtünk, mert negatív következménye számítottunk, de ennek ellenére olyan történt, amire nem is gondoltunk. 

A tanárnő bocsánatot kért tőlünk és innentől kezdve egyre közelebbi viszonyba kerültünk. Minden órán beszélgettünk. Az egyik ilyen beszélgetés alkalmával megosztott velünk egy történetet, hogy már két éve jár minden reggel hozzá egy hajléktalan, aki kopogással jelezte jelenlétét, és mindig ételt adott neki.

Ily módon ismertük félre a tanárnőt, és ily módon szereztünk egy örök barátot.

Az írást a workshopon résztvevő Wlislocki Henrik Szakkollégium diákjai Elvira saját élményéből hozták létre. A fotót Vincze Alina készítette.