Szuperhősök vs hétköznapi hősök

 

Ha meghallod azt a szót, hogy hős, mi az első dolog ami eszedbe jut? Szuperhősök, szupererővel, menő köpennyel, éppen New York megmentésével elfoglalva? Én is nagyon szeretem a róluk szóló filmeket, de ez a történet most más lesz. Az én hősöm némileg közelebbi, egy kis faluból származik, lehet hogy sokan nem is tartanák hősnek, de nekem igenis az.

Gyerekként, ha megkérdezték kire nézek fel, ki a példaképed, akkor habozás nélkül azt mondtam, a körülöttem lévők, szülők, nagyszülők vagy a testvéreim. Azóta eltelt pár év és ma mikor megkérdezték tőlem, hogy ki a te hősöd és miért? Ő jutott eszembe, és a története, hogy miért pont rá tekintek hősként.

Judit az egyik legjobb barátnőm, hosszú évek óta. A gimnáziumban ismerkedtünk meg, de nem igazán álltunk közel egymáshoz. Az osztályfőnökünknek köszönhetem, hogy barátságot kötöttünk, mivel egymás mellé ültetett. Azt ugye mindannyian tudjuk, hogy a közös csínytevések hogy össze tudják hozni a fiatalokat, ez velünk sem volt másként. Közösen gyűlöltük a matek és a kémia órákat, alig vártuk a csengetést, hogy leteljen az a bizonyos 45 perces rémálom. Szépen lassan elkezdtük jobban megismeni egymást, mesélt a családjáról, az otthoni körülményekről és persze arról a bizonyos srácról, akivel egy ideje már beszélgetnek.

Egy nap Judit nem jött iskolába, próbáltam elérni, de semmi válasz, aggódni kezdtem miatta. Viszonylag közel laktunk egymáshoz, ezért felpattantam a bicajomra és áttekertem hozzá. Sírva jött ki, megijedtem, vajon mi lehet a baj? Kiderült, hogy az édesanyja nagyon súlyos beteg, egyik napról a másikra összeesett a munkahelyén, kórházba került és jött is a diagnózis, rák. Annyira rosszul éreztem magam, fel sem tudtam igazán fogni, hogy milyen lehet ezt átélni. Nagyon sok nehézségen kellett átmennie a családnak.

Juditnak volt 3 kisebb testvére, két fiú és egy kislány. Ő volt az az ember, aki végig a család mellett állt, sosem roppant meg, segített az édesapjának, ahogy csak tudott. Sosem panaszkodott, suli után plusz munkát vállalt, hogy enyhítsen apja terhein. Emellett ő vitte és hozta a testvéreit óvódába és iskolába. Mindezt emelt fővel, sosem láttam szomorkodva, a hatalmas csapás ellenére ő a legvidámabb ember, akit ismerek. Sajnos a gimnázium után nem tanult tovább, de egy kedves kis üzletben helyezkedett el, jogosítványt is szerzett azóta és nem mondott le a továbbtanulásról. Úgy érzi, hogy a testvérei mellett a helye, először őket kell kitaníttatni. Nagyon büszke vagyok rá. Remélem egyszer a kezed ügyébe akad ez a rövid kis írás, amely csak RÓLAD szól.

A bejegyzés a Független Színház Magyarország Roma Hősök workshopján készült.