Ugrás a fő tartalomra

Jozef Fečo képzőművész arcképei II.


Az „Élő könyvek (szó - kép - hang)” projektből újabb három portrét osztunk meg.


MICHAEL CAINE
Sir Michael Caine 1933. március 14-én született Londonban Maurice Joseph Micklewhite néven. A jelenkor egyik legjobb brit színházi és filmszínésze. Több mint 115 filmben játszott, jogosan tartják őt brit filmikonnak. Apja után roma származású, ugyanis ő azok közé az utazó (Travellers) ír romák közé tartozott, akik lovakkal kereskedtek. Roma származását nem rejti véka alá, romának vallja magát. Színészi karrierjét az 1960-as években kezdte, brit és később amerikai filmekben szerepelt. A legfontosabb díjai között szerepel a Golden Globe-díj, a BAFTA-díj, és kétszer nyert Oscar-díjat (1987 és 1998).



RITA HAYWORTH
Margarita Carmen Cansino amerikai színésznő és táncosnő volt. 1918. október 17-én született a New York-i Brooklynban. Apja, idősebb Eduardo Cansino Spanyolországból származott, egy Sevilla közelében található kisebb városból. Apja után roma származású volt. 1927-ben Rita a szüleivel Hollywoodba költözött, ahol apja táncstúdiót alapított. Tizenkét éves korában már hivatásos táncos volt, aki nemcsak az apjával táncolt, hanem a híres Fred Astaire-rel is. A huszadik század negyvenes éveiben filmcsillag, több filmes díj birtokosa, kapott Golden Globe-díjat, illetve National Screen Heritage Awardot is. New Yorkban halt meg 1987-ben.



TONY GATLIF
A francia filmrendező, forgatókönyvíró, ugyanakkor zeneszerző, színész és producer Tony Gatlif 1948. szeptember 10-én született Algériában. Eredeti neve Michel Dahmany, berber apától és andalúziai roma anyától származik. Már Algériában is filmes szakkört látogatott. 1960 óta Franciaországban él, ahol színészi karrierje mellett forgatókönyveket kezdett írni, és rövidfilmeket forgatni. 1981 óta foglalkozik roma tematikával, ismert filmjei között szerepel a Corre Gitano, a Latcho drom (Boldog utat) zenés film, a Gadjo dilo (1999-ben Cézar-díjat nyert filmzene kategóriában), továbbá az Exily, Swing és Transylvania.



Támogatók: Visegrád Fund, Szlovák Intézet, Országos Szlovák Önkormányzat Dokumentációs Központ

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és ...
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya ve...
Megjegyzés küldése
További információk

Akinek a hegedű volt az élete

Édesapám 1923-ban Vépen, egy kis településen született Szombathely mellett. Az idő tájt szokás volt, hogy a gróf minden vasárnap vacsorát ad a szegény gyerekeknek. Egy vasárnapon, amikor édesapám is részt vett a vacsorán, négy éves lehetett ekkor, a gróf megajándékozta őt egy hegedűvel. Rövid időn belül meg is tanult játszani a hegedűn és muzsikálni kezdett a környéken, a muzsikálásért cserébe pedig ételt kapott, amit hazavitt a családjának. Ahogy azt ő szokta mesélni, miután kijárta az elemit munkába is ált, bányászként és cipészként is dolgozott, de az életében mindig is kiemelt szerepe volt a zenének. A fizetéséből később vett egy új hegedűt és egy öltöny ruhát, amiben eljárt muzsikálni. Már családja volt, amikor vett egy klarinétot is és újra beiratkozott a zeneiskolába. Cigányprímásként vendéglőkben és külföldön is fellépett és a 100 tagú cigányzenekarban is játszott. 76 évesen Japánba is eljutott, a hegedű volt az élete. A zene szeretetét tőle tanultuk meg. Az egyik ked...
Megjegyzés küldése
További információk