Lásd az embereket!

Olyan gyakran ítélkezünk mások fellett, a ruhája, megjelenése, hajszíne vagy éppen a bőrszínük miatt. Mégis gyakran előfordul, hogy a bajban attól kapunk segítséget, akitől nem is számítanánk rá. Ha nyitottunk vagyunk és nem előítéletesek az a saját életünket és mindennapjainkat is megszépíti.

Én egy szőke, zöld szemű lány vagyok, csodálatos gyerekkorral, remek szülőkkel, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Kiskoromban nem sokat hallottam a cigányokról, a közvetlen környezetemben nem is ismertem egy cigányt sem. De ha mégis előkerült a téma, akkor negatívan nyilatkoztak róluk. A mindenki által ismert lop, csal, hazudik hármashoz kapcsolódóan beszéltek róluk. Én valahogy mégsem foglalkoztam ezzel, gyerek voltam, nem igazán érdekelt, de mégis tartottam tőlük. Nem tudtam miért, megmagyarázhatatlan.

Kilenc éves voltam, egy nap haza akartunk menni az öcsémmel, de elfogyott a pénzem, nem maradt a buszra. Az öcsém nagyon megijedt és sírni kezdett, hirtelen nem is tudtam mit tehetnék, vigasztalni kezdtem. Sosem felejtem el azt az érzést, olyan fájdalmasan sírt, hogy én is elpityeredtem. Ekkor egy néni, odalépett hozzánk, már nagyon öreg volt, lágy hangú és kedves arcú. Ránk mosolygott és megkérdezte, hogy mi a baj. Elmeséltem neki, hogy nem maradt pénzünk. A rakott szoknyás, kendős, cigány néni, ekkor vett két plusz jegyet nekünk. Megköszöntem, felszálltunk a buszra és hazaérve elmeséltem a szüleimnek a történetet.

A néni nem nézte, hogy kik vagyunk, milyen ruhát viselünk, honnan jöttünk. Látta, hogy segítségre szorulunk és habozás nélkül a hősünkké vált. Felnőttként arra törekszem, hogy a környezetemben megváltoztassam mások negatív nézeteit a cigányokról, bevándorlókról. Sajnálatos módon ez nagyon nehéz, hiszen belénk van nevelve a másoktól és az ismeretlentől való félelem. De nem adom fel, igyekszem a saját életemen keresztül példát mutatni.

A bejegyzést a Független Színház Roma Hősök workshop résztvevői készítették.