Ugrás a fő tartalomra

A tábor hőse


A média értünk vagy ellenünk van? Milyen hatása van ma a médiának? Hogyan változtathatja meg emberek sorsát egy cikk, ami elviekben segítő szándékkal íródott?

“A cigány tábor szomszédságában a 10. kerületben felhívták a figyelmünket arra, hogy néhány hete az emberek abbahagyták a nyilvános szökőkút használatát, amely az egyetlen vízforrásuk volt. Elmentünk ebbe a táborba, hogy fény derüljön az igazságra és kiderítsük a rejtélyt. Rájöttünk arra, hogy Viorica “a nap hőse” épített egy csőrendszert, amely minden háztartásba vizet juttat. A hatóságoknak tudni kellene erről, mert ez illegális, mert a cigányok alapvetően ellopják a vizet az adófizető állampolgárok elől. – Roma Daily
Az újságíró elmegy a táborba, hogy megmutassa Vioricanak a cikket, amit írt és hogy gratuláljon neki hogy a tábor hőse lett. 

Viorica: De a cikkben azt írod, hogy illegális dolgot csinálunk.
Újságíró: Igen, de ugyanakkor segítettem abban, hogy eljusson a hatóságokhoz és nyilvánosságra hozzam a problémádat. Senki nem tette volna meg ezt érted. Nélkülem nem jutottál volna idáig.
V: De azt színlelted, hogy a szövetségesem voltál és most kellemetlen helyzetbe hozol. Nem mondtál semmit arról, hogy elmentünk a hatóságokhoz hogy megpróbáljuk megoldani a problémát.
J: Igen, de nem lett volna szenzáció. Senkit nem érdekelt volna.

“Néhány nappal ezelőtt a 10. kerület hatósága kiderítette, hogy a cigányok illegális dolgot tettek. A polgármester eldöntötte, hogy a legjobb megoldás, ha kilakoltatja az összes embert a táborból a külvárosi területekre. Az egyik lakó nyilatkozata: “Sokkal jobban érzem magam, amióta tudom, hogy el fognak menni. Amit tettek elfogadhatatlan egy civilizált társadalomban.” – Roma Daily

A bejegyzés Rómában az Erasmus+ pályázat keretében megvalósuló (Roma) Heroes projekt workshopján íródott.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és ...
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya ve...
Megjegyzés küldése
További információk

Akinek a hegedű volt az élete

Édesapám 1923-ban Vépen, egy kis településen született Szombathely mellett. Az idő tájt szokás volt, hogy a gróf minden vasárnap vacsorát ad a szegény gyerekeknek. Egy vasárnapon, amikor édesapám is részt vett a vacsorán, négy éves lehetett ekkor, a gróf megajándékozta őt egy hegedűvel. Rövid időn belül meg is tanult játszani a hegedűn és muzsikálni kezdett a környéken, a muzsikálásért cserébe pedig ételt kapott, amit hazavitt a családjának. Ahogy azt ő szokta mesélni, miután kijárta az elemit munkába is ált, bányászként és cipészként is dolgozott, de az életében mindig is kiemelt szerepe volt a zenének. A fizetéséből később vett egy új hegedűt és egy öltöny ruhát, amiben eljárt muzsikálni. Már családja volt, amikor vett egy klarinétot is és újra beiratkozott a zeneiskolába. Cigányprímásként vendéglőkben és külföldön is fellépett és a 100 tagú cigányzenekarban is játszott. 76 évesen Japánba is eljutott, a hegedű volt az élete. A zene szeretetét tőle tanultuk meg. Az egyik ked...
Megjegyzés küldése
További információk