Farkas
Franciska színházi pályájának alakulásáról, cigány identitásáról, büszkeségéről
és saját hőséről, az édesanyjáról osztja meg gondolatait. Őszintén
mesél arról, hogy miért választotta a színészi pályát: „sok helyen dolgoztam
már életemben, de amibe a legtöbbet tudok beletenni, az a színészet.” Hőse az
édesanyja, Farkas Ágnes, újságíró, első diplomás a családjában, „tőle kaptam az
erőmet és a kíváncsiságomat a világra.” Franciska üzenete a fiataloknak: „ember
vagy, olyan, mint bárki más, mindenhez megvan a jogod, húzd ki magad bátran,
büszkén és csinálj, amit csak szeretnél.”
Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése