Aki által én is hős lettem

Kende hatodik osztályos volt, amikor először merült fel az iskolaváltás gondolata. Majd egyszer csak minden felgyorsult, közösen kiválasztottunk egy alternatív iskolát, jelentkezett és izgatottan vártuk a felvételi eredményét. Egy délután megkaptuk az értesítést, miszerint a várólista 26. helyére került.

Kende ekkor azt mondta, hogy ő nem szeretne senkivel sem versenyezni a szabad helyekért. Itt az ideje bátornak lenni és külföldön szerencsét próbálni egyrészt a hazai oktatási rendszer miatt, másrészt pedig azért, hogy megismerhesse az édesapja értékrendjét is. Még most is gyakran eszembe jut az a beszélgetés, csak figyeltem őt és azon gondolkodtam, hogy mennyire büszke vagyok rá, és hogy nagyon nehéz lesz elengednem. De nem akartam akadályozni őt, elengedtem Bristolba, hiszen ez róla és nem rólam szólt.

Indulás előtt arra kért, hogy ne kísérjem ki a reptérre, így könnyebb volt neki az elválás. A lakásban búcsúztunk el egymástól, átöleltem, abban az ölelésben minden szeretetem benne volt. Amint kilépett a lakásból minden elcsendesült, fel sem tudtam fogni igazán a történtek súlyát.

Öt év telt el azóta, nehéz, hogy nincs velem és csak ritkán láthatom őt, de tudom, hogy jó neki és csak ez számít.  Ő az én hősöm, általa, az anyaság miatt lettem én magam is hős.

 A bejegyzést Balogh Vivien készítette Sarlós Ágnessel való beszélgetése alapján.