Ugrás a fő tartalomra

Vallomás a testvéri megbecsülésről




Kedves Marianna, Drága Nővérem!

Végre rászántam magam, hogy írjak neked, három hét telt el azóta, hogy Pestre költöztem és elkezdtem az egyetemet. 
A falusi kislányból nagyvárosi nő lett – mondanád. 
Annyira vártam, hogy elhagyjam a kis falut, ahol még a kakas kukorékolása is idegesített…mára már ez is hiányzik. 
Itt minden egyes reggel a zúgó buszok zajára ébredek, most biztos nevetsz rajtam, mint anno én rajtad, amikor az egyszerű életet választottad. 
Tartozom neked egy vallomással, nélküled még a gázt sem tudom begyújtani, kezdem értékelni, amit eddig természetesnek vettem. Vezeted a háztartást, főzöl, mosol, takarítasz, neveled a lányodat és anyáról is gondoskodsz. Büszke vagyok rá, hogy ilyen talpraesett vagy, mert te már 18 éves korod óta tudod, milyen anyának és feleségnek lenni, pedig szinte fel sem nőttél, mindezt önzetlenül teszed a családunkért. És hogy miért? 
A válasz egyszerű, téged ez tesz boldoggá, az otthon, a család, a kis falu és a kakas kukorékolása. 
Amikor elköltöztem azt hittem minden problémám megoldódik, de nem így történt. Hiányzik a falu, hiányzik a család, de leginkább a te szereteted, köszönöm, hogy vagy nekem!

Ölel szerető húgod,

Réka


Írták: Hajdú Andrea és Vucsics Virág, a Független Színház „Roma hősök” workshop maratonján.
 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és ...
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya ve...
Megjegyzés küldése
További információk

Akkor vált világossá, hogy én is lehetek hős…

  Kire és miért tekintünk hősként? A tetteti, tulajdonsága, bátorsága vagy éppen az öltözete miatt? Amikor a hősökre gondolunk legtöbb esetben a szuperhősök vagy az orvosok, tűzoltók, rendőrök jutnak eszünkbe. Ez a történet egy hétköznapi ember hőstettét mutatja be.   Társas udvarban lakom, a történetem 18 éves koromra nyúlik vissza. Az utolsó lakásban élt egy orosz hölgy Irina, akivel jóban voltunk a párja szegről végről még rokonunk is. Egy nap arra lettem figyelmes, hogy a lakásuk felől nagyon sok füst terjed. Odaszaladtam kinyitottam az ajtót és megláttam, hogy lángra kapott a sütő, Irina a padlón eszméletét vesztette. Azonnal cselekednem kellett, abban a helyzetben nem volt idő a habozásra. Vizet öntöttem a sütőre, kihúztam Irinát a lakás elé, és hívtam a tűzoltókat, akik a helyszínre érve eloltották a tüzet és elhárították a veszélyt. Azt fontos megjegyezni, hogy egy esetleges katasztrófa esetén, ha felrobban a lakásuk, a többi lakó is megsérülhetett volna. Abban a n...
Megjegyzés küldése
További információk