Ugrás a fő tartalomra

Egy újságcikk hátterében


Interjú egy tehetséges kosárlabdázóval, aki történetesen roma származású. Vannak országok, ahol teljesen természetes, hogy legtehetségesebb sportolóik között színesbőrűek is vannak, de sokszor az egyéni teljesítmény helyett a származás kap túl nagy fókuszt.

- Üdvözlöm Rostás Pétert, Rostás Dezső képviselő fiát, a hajdúhadházi Farkasok csapatkapitányát. Éppen egy ukrán lánycsapattal mérkőztek meg, és sajnos vereséget szenvedtek. Peti, milyen érzés neked egyedüli roma fiúként benn lenni a kosárcsapatban?
- Hát tök jó, meg elvagyunk a srácokkal. Jól érzem maga, köszönöm.
- Sokszor ér támadás amiatt, hogy roma vagy?
- Amiatt, hogy roma vagyok van, amikor érnek támadások, van, amikor nem. Vannak barátaim és így sokat gondolkozom azon, hogy mit keresek én itt, ezek közt az emberek közt.
- Volt, hogy beléd kötöttek a bőrszíned miatt a másik csapatból?
- Nem a bőrszínem miatt, a nagyképűségem miatt. Már nem vagyok nagyképű csak akkor az voltam. Meg a meccsen leálltam énekelni, a számra jött egy dal és egész meccsen énekeltem. Szóval ilyesmik miatt.
- Szerinted romaként válhat belőled jó sportoló?
- Nem a származástól függ, hogy valaki jó vagy rossz sportoló, én nem értem miért kell ilyeneket kérdezni?! Mindig ezzel a cigánysággal jönnek nekem. Miért nem olyat kérdez, hogy mit csináltam a meccsen. Meg hogy hogyan szedtem össze a csapatot, milyen csapatkapitánynak lenni? Nem értem.
- Na ide figyelj kisfiam. Nekem ezt a riportot ma még este le kell adnom. Vagy válaszolsz normálisan a kérdésekre, vagy nem leszel benne az újságban világos?
- Nem.
- Benne akarsz lenni az újságban vagy nem akarsz benne lenni az újságban?
- Nem, nem akarok benne lenni az újságban, nem érdekel ez a cigány legyek, vagy ne legyek cigány?! Viszlát!

Később megjelent a cikk: "Egy kirekesztett fiú vallomása" címmel.

A jelenetet a "Roma hősök" workshop maratonon Vucsics Virág és Rostás Péter hozták létre.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és ...
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya ve...
Megjegyzés küldése
További információk

Akinek a hegedű volt az élete

Édesapám 1923-ban Vépen, egy kis településen született Szombathely mellett. Az idő tájt szokás volt, hogy a gróf minden vasárnap vacsorát ad a szegény gyerekeknek. Egy vasárnapon, amikor édesapám is részt vett a vacsorán, négy éves lehetett ekkor, a gróf megajándékozta őt egy hegedűvel. Rövid időn belül meg is tanult játszani a hegedűn és muzsikálni kezdett a környéken, a muzsikálásért cserébe pedig ételt kapott, amit hazavitt a családjának. Ahogy azt ő szokta mesélni, miután kijárta az elemit munkába is ált, bányászként és cipészként is dolgozott, de az életében mindig is kiemelt szerepe volt a zenének. A fizetéséből később vett egy új hegedűt és egy öltöny ruhát, amiben eljárt muzsikálni. Már családja volt, amikor vett egy klarinétot is és újra beiratkozott a zeneiskolába. Cigányprímásként vendéglőkben és külföldön is fellépett és a 100 tagú cigányzenekarban is játszott. 76 évesen Japánba is eljutott, a hegedű volt az élete. A zene szeretetét tőle tanultuk meg. Az egyik ked...
Megjegyzés küldése
További információk