Ugrás a fő tartalomra

Azokat szeretjük igazán, akiket el tudunk engedni



Csak hétvégente szoktam piacra járni, ilyenkor megveszem előre azokat a hozzávalókat, amiket a héten meg fogok főzni. Pacal pörkölt és rakott krumpli biztosan lesz. Hosszú évek óta ugyanazokhoz az árusokhoz járok, és csak tőlük vásárolok. Az egyik fiam kedvence a rakott krumpli sok tarjával, debreceni kolbásszal, hagymával, tojással és sok-sok tejföllel a tetején.  Talán ez nevezhető cigány konyhának, amikor eltérünk a recept leírásától és jó sok extrával készítjük el az ételeket. 

Nagycsaládban nőttem fel Sárospatak közelében, hat testvéremmel, akikkel a mai napig szoros kapcsolatban állunk. 17 éves koromban költöztem Pestre a munka miatt és itt is maradtam, nagyon szeretem a pörgést és a nagyvárost, soha nem akartam vidéken lakni. Munkás gyárban kezdtem el dolgozni, ahol betanított munkásként ablakkereteket gyártottunk. Ezekben az időkben csak hétvégén főztünk közösen, volt egy helyiség a munkásszállón, ott gyűltünk össze. Ha nem volt pénzünk olcsóbb ételeket készítettünk, lecsót vagy tojást sütöttünk, megosztottuk egymás között, amink volt.

Később megismerkedtem a párommal, férjhez mentem, és pesten terveztük az életünket. Nagyon későn született meg az egyetlen fiam, már 39 éves voltam. Néhány éve elvégeztem egy tanfolyamot, azóta állami gondozott gyerekeket nevelek.  Anyukám és a sógornőm is nevelt gyerekeket, így számomra nem volt kérdés, hogy én magam is neveljek. Imádom őket, nem érdekel honnan, milyen családból jön, gyerek és kész, csupán szeretni kell őket és gondoskodni róluk. A héten vittek el tőlem egy fiút, aki Olaszországban fog élni. Jó ideje tudom, hogy elmegy, de még mindig nagyon fáj és sérült a lelkem miatta. Két éves kora óta nevelem őt, idén lett hét éves, mindig is sajátomként tekintettem rá. Egy hónap múlva utaznak el, még meg fog látogatni, amit nagyon várok, a lelkemben fogom őrizni őt. Azokat szeretjük igazán, akiket el tudunk engedni és én elengedtem őt, mert tudom, hogy nagyon jó helyre megy, ahol szeretni fogják. 

A bejegyzést Balogh Vivien írta Szegedi Tamás által készített interjú alapján. A fotó illusztráció
Az interjú a budapesti Goethe Intézet szervezésében megvalósult "Rikárdó kifőzött valamit - konyha, divat, kultúra a nyolckerben" eseménysorozaton, 2017. október 28-án készült. 
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és ...
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya ve...
Megjegyzés küldése
További információk

Akinek a hegedű volt az élete

Édesapám 1923-ban Vépen, egy kis településen született Szombathely mellett. Az idő tájt szokás volt, hogy a gróf minden vasárnap vacsorát ad a szegény gyerekeknek. Egy vasárnapon, amikor édesapám is részt vett a vacsorán, négy éves lehetett ekkor, a gróf megajándékozta őt egy hegedűvel. Rövid időn belül meg is tanult játszani a hegedűn és muzsikálni kezdett a környéken, a muzsikálásért cserébe pedig ételt kapott, amit hazavitt a családjának. Ahogy azt ő szokta mesélni, miután kijárta az elemit munkába is ált, bányászként és cipészként is dolgozott, de az életében mindig is kiemelt szerepe volt a zenének. A fizetéséből később vett egy új hegedűt és egy öltöny ruhát, amiben eljárt muzsikálni. Már családja volt, amikor vett egy klarinétot is és újra beiratkozott a zeneiskolába. Cigányprímásként vendéglőkben és külföldön is fellépett és a 100 tagú cigányzenekarban is játszott. 76 évesen Japánba is eljutott, a hegedű volt az élete. A zene szeretetét tőle tanultuk meg. Az egyik ked...
Megjegyzés küldése
További információk