Szikra

Gyakran találkoztam olyan emberekkel, akik a létminimum alatt élnek. Gyerekkoromban is sok olyan családot láttam, ahol hamar az alapvető élelmiszer is elfogyott, még jóval a következő bevételek megérkezése előtt. Ilyenkor sok felnőtt és gyerek elindult, hogy ennivalót keresgéljen az élelmiszerboltok kukáiban vagy egyéb szeméttárolókban, a lakótelepeken. Mindig összeszorult a torkom, ha ilyet láttam, de gyerekként nem sokat tudtam tenni ez ellen.

Már felnőttként azt kellett látnom, hogy egyre több helyen, egyre többen élnek nagyon rossz körülmények között. Az egyik társulatban, akikkel az országot jártuk, főként hátrányos helyzetű településeken játszott bohóc előadásainkkal, a társulatvezetővel gyakran beszélgettünk erről a jelenségről.

Segíteni akart, de nem tudta, hogyan. Nem mindig és nem mindenben értettünk egyet, gyakran vitatkoztunk. „Nem tudsz mindenkit egyenként megmenteni.” – mondtam. „De ha így állok hozzá, soha nem fog történni semmi!” - hangzott a válasza.

Igaza lett. Mivel megengedhette magának, kiválasztott egy családot, akiket elkezdett támogatni. Egy fajta patrónusként adott nekik pénzt, segített nekik hivatali ügyeket intézni, támogatásokkal, iskoláztatással kapcsolatban. Jogi kérdésekben a kapcsolatait használva összekötötte őket olyan szakemberekkel, akik készségesen segítettek. „Nem csinálhatod ezt életed végéig! Ha egyszer csak eltűnsz az életükből, akkor visszaesnek oda, ahonnan indultak, vagy még mélyebbre!” - ezt mondtam egyik alkalommal, amikor arról mesélt, hogy hogyan segített egy családon.

Ez jó néhány éve volt. Azt a családot továbbra is támogatja, de ma már évente többször gyűjtést szervez, és gondoskodik róla, hogy az adományok megfelelő helyre jussanak el. Továbbra is azt gondolom, hogy ezzel a valós probléma nem fog megszűnni, de az biztos, hogy akikhez eljut a segítség, ha rövid időre is, de fellélegeznek.

Emellett megtalálta azokat is, akik tudnak segíteni, de eddig hiányzott a szikra, aminek a hatására cselekszik az ember. Egy ilyen tűzkőnek látom őt, aki töretlenül, önzetlenül dolgozik, hisz önmagában, és másokat is erre ösztönöz!

a fenti bejegyzést a trénerképzés egyik résztvevője, Szegedi Tamás írta. A fotón ő látható, a képet Vincze Alina készítette.