Ugrás a fő tartalomra

Bizalom a mindennapokban

 


Mit jelent számunkra a bizalom? Ki az, akiben a leginkább megbízunk és miért? Egyáltalán miért is van szükség a bizalomra a mindennapokban? Gondolkodjunk közösen, hogy mi kell ahhoz, hogy megbízzunk valakiben.

Erdélyben, Romániában élek. Mifelénk viszonylag sokszor előfordul a nemzetiségek közötti összetűzés. Az igazságtalan bánásmód, ítélkezés is a mindennapok része és az emberek hajlamosak egymást ferde szemmel nézni, legtöbb esetben ok nélkül. A berögzült ellenségeskedést is sokszor nehéz legyőzni, félretenni. Itt nagyon sokszínű, változatos, lakosság él, néha segítve, néha hátráltatva egymást.

Meg sem lepődtem, mikor az egyetemről kilépve románul szólítottak meg. Egyedül azon, ütköztem meg, hogy a hang egy kisfiútól érkezett, aki nem lehetett több hat évesnél. Egyedül volt, az apukáját szerette volna elérni, mivel elkerülték egymást. A segítségemet kérte, hogy felhívhassa őt a telefonomon. Készségesen átnyújtottam neki, mire ő hátrébb ment, hogy tárcsázhasson. A mellettem álló barátnőm csak ámult, nem tudta elhinni, hogy hogyan adhattam oda a telefonom egy idegennek, aki akár el is lophatja azt. Bizalmatlanságát már a kisfiú nemzetisége is növelte.

Ekkor tudatosult bennem, hogy eszembe sem jutott bármiféle rossz gondolat.  Egy percig sem feltételeztem, hogy a fiú nem mondana igazat és el akarná lopni a telefonomat.  A szemem előtt csak az ő kilátástalan helyzete lebegett és a tény, hogy nálam ott a megoldás, amit egy apró mozdulattal át is nyújthatok. Nem került nekem semmibe. Természetesen ezek után az történt, amire számítottam, beszélt az apukájával, szemében hálát láttam és megnyugvást. Megköszönte, átnyújtotta a telefont és tovább állt.

Naívnak tűnhet, mivel nem először fordul elő a világon, hogy segítőkész embereket húztak csőbe, de mégis hiszek abban, hogy ha én helyesen cselekszem, jót teszek, akkor olyan magokat szórhatok el, amivel szebb lesz a világ. Bizalom ember és ember között nem hallhat el. Nem szabad neki. Néha elég csak egy apró dolog a másikért és talán tudatában sem vagyunk, hogy mit jelenthez mindez másnak.

Én bíztam benned is! J

A bejegyzést Kovács Kinga készítette a Független Színház Magyarország Roma Hősök workshopján.

Megjegyzések

  1. Erotic Services in Calgary

    Find babes of a Calgary escort agency waiting for you, to fulfil each and every one of your BDSM and femdom Edmonton dominatrix fantasies. Treat yourself to the

    delicious companionship provided by one of the many women working as independent Edmonton escorts or Paddington escorts among many others. Are you tired of

    finding the same women on Baker Street, or the good old same Kings Cross escorts? Check our website and discover women only advertising here and providing an escort

    service Edmonton that will blow your mind.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába