Bejegyzések

Köszönettel tartozom értük

Kép
Mindig is szerettem amikor édesapám mesélt nekem, csillogó szemekkel hallgattam a családjáról és a gyermekkoráról szóló történeteket. Nagycsaládban, 11 testvérével nőtt fel, sokat nélkülöztek, mégis mindenük megvolt. Tata, így szoktuk hívni Őt, mindig azt mondta: „A legnagyobb szegénységben volt a legnagyobb gazdagság.” Mindig ott voltak egymásnak és számíthattak a másikra. Tata igazán erős jellem volt, ezt a testvéreimmel biztosan tőle örököltük és azt is, hogy soha, semmilyen helyzetben nem adhatjuk fel, ki kell tartanunk. Nagyon szigorúan nevelt minket, az egy mindenkiért, mindenki egyért szellemiségben. Azt szerette volna, hogy segítsük egymást és támaszkodhassunk egymásra. Ő igazi úttörőnek számított a családjában, hat évesen beíratta magát az iskolába, később több diplomát is szerzett és így az első roma értelmiségiek egyike lett. Sokrétű ember, aki be akarta bizonyítani, hogy többre hivatott és segíteni akart a cigányokon. Egészen a parlamentig jutott el és dolgozott azon, hogy…

Zord utak vándorai

Kép

Én sem hittem el, hogy képes vagyok rá

Kép
Az én történetem több mint tíz évre nyúlik vissza. Sokáig szeretetben éltünk a férjemmel és a kislányommal, de egy ponton az apukával különváltak útjaink és új életet kezdtünk. Szépen és csendesen váltunk el egymástól, a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk. Kis idővel később megismerkedtem egy különleges emberrel, aki elfogadta a lányomat és a cigányságomat és akivel közösen tervezhettük a jövőnket. Azt gondoltam, hogy végre sikerült révbe érnem, de tévedtem. Túl nehézzé vált a kapcsolatunk, megrendült a bizalom és emiatt el kellett engednünk egymást. Elengedni valakit, akit szeretsz az sosem egyszerű, de ezt számunkra a körülmények még inkább megnehezítették. A megtakarított pénzem a közösen felépített házunkban maradt, ahol többé már nem volt maradásunk a lányommal. Lakás, pénz és társ nélkül maradtam, egy kislánnyal. A nulláról kellett előteremtenem mindent. Nem tudtam, hogyan fogok innen felállni és hogyan fogok egy új otthont teremteni kezdő tőke nélkül, egyedül. Csak azt tudtam, …

Akinek a hegedű volt az élete

Kép

Egy új kezdet

Kép
A húszas éveim közepén jártam, amikor először estem úgy igazán szerelembe, rózsaszín köd, pillangók és még sorolhatnám. Internetes társkeresőn találtunk egymásra Tamással, én ekkor már Pesten, egyetemen tanultam, mellette dolgoztam, Tamás vidéken élt, de gondolta ő is szerencsét próbál a nagyvárosban, így rövid időn belül össze is költöztünk. Elég korán kiderült, hogy nem illünk össze, mégis együtt terveztük a jövőt. Se veled, se nélküled kapcsolatban éltünk, nem csak érzelmi, anyagi függőség is kialakult köztünk, hisz ő is, én is a jobb lehetőségek, tartalmasabb élet reményében költöztünk Budapestre. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt, amikor kettőnkön gondolkodtam, sok idő kellett, hogy rájöjjek arra, valójában magányos vagyok ebben a kapcsolatban. 29 éves voltam, amikor megszületett a kislányunk, így még nehezebb volt a különválás mellett dönteni, hiszen egy pici babával az oldalamon vissza kellett volna költöznöm vidékre, hátrahagyva a fővárosban már felépített életem. Féltem egyedül…

Egy református lelkésznő naplója

Kép
2005. október 31.
A reformáció 488. évfordulójának napjához érkeztünk. Látszólag semmi különös, de nekünk mégis fontos. Vészesen közeleg az 500. év, remélem a hozzáértők kitalálnak addig valami értelmes és fogyasztható programsorozatot! Azon tűnődöm e jeles nap kapcsán ismét, hogy mi is az, amit Isten az elmúlt 488 évben és az azt megelőző kétezerötszázban is naponta tanítani igyekszik nekünk és az hogyan van jelen az én életemben.
Nos, néhány napja történt velem, hogy valami nagyon fontosat tanított, amiről már most tudom, hogy 13 év múlva is nagyon fontos lesz számomra. Szóval néhány nappal ezelőtt - egy kellemes, napsütéses délelőttön - éppen a szokásos házimunkákat végeztem, már túl is voltam a mosáson, teregetésen, csak a tornác felsöprése volt hátra, amikor meglátom, hogy a harangozónk, Péter is az udvaron ténykedik. Péter jóra való cigány ember, aki a TSZ világában is kemény munkával kereste kenyerét. Lassan egy éve már, hogy nálunk van, és igen elégedett vagyok vele, jól és csön…