Ugrás a fő tartalomra

Szuperhősök vs hétköznapi hősök

 


Ha meghallod azt a szót, hogy hős, mi az első dolog ami eszedbe jut? Szuperhősök, szupererővel, menő köpennyel, éppen New York megmentésével elfoglalva? Én is nagyon szeretem a róluk szóló filmeket, de ez a történet most más lesz. Az én hősöm némileg közelebbi, egy kis faluból származik, lehet hogy sokan nem is tartanák hősnek, de nekem igenis az.

Gyerekként, ha megkérdezték kire nézek fel, ki a példaképed, akkor habozás nélkül azt mondtam, a körülöttem lévők, szülők, nagyszülők vagy a testvéreim. Azóta eltelt pár év és ma mikor megkérdezték tőlem, hogy ki a te hősöd és miért? Ő jutott eszembe, és a története, hogy miért pont rá tekintek hősként.

Judit az egyik legjobb barátnőm, hosszú évek óta. A gimnáziumban ismerkedtünk meg, de nem igazán álltunk közel egymáshoz. Az osztályfőnökünknek köszönhetem, hogy barátságot kötöttünk, mivel egymás mellé ültetett. Azt ugye mindannyian tudjuk, hogy a közös csínytevések hogy össze tudják hozni a fiatalokat, ez velünk sem volt másként. Közösen gyűlöltük a matek és a kémia órákat, alig vártuk a csengetést, hogy leteljen az a bizonyos 45 perces rémálom. Szépen lassan elkezdtük jobban megismeni egymást, mesélt a családjáról, az otthoni körülményekről és persze arról a bizonyos srácról, akivel egy ideje már beszélgetnek.

Egy nap Judit nem jött iskolába, próbáltam elérni, de semmi válasz, aggódni kezdtem miatta. Viszonylag közel laktunk egymáshoz, ezért felpattantam a bicajomra és áttekertem hozzá. Sírva jött ki, megijedtem, vajon mi lehet a baj? Kiderült, hogy az édesanyja nagyon súlyos beteg, egyik napról a másikra összeesett a munkahelyén, kórházba került és jött is a diagnózis, rák. Annyira rosszul éreztem magam, fel sem tudtam igazán fogni, hogy milyen lehet ezt átélni. Nagyon sok nehézségen kellett átmennie a családnak.

Juditnak volt 3 kisebb testvére, két fiú és egy kislány. Ő volt az az ember, aki végig a család mellett állt, sosem roppant meg, segített az édesapjának, ahogy csak tudott. Sosem panaszkodott, suli után plusz munkát vállalt, hogy enyhítsen apja terhein. Emellett ő vitte és hozta a testvéreit óvódába és iskolába. Mindezt emelt fővel, sosem láttam szomorkodva, a hatalmas csapás ellenére ő a legvidámabb ember, akit ismerek. Sajnos a gimnázium után nem tanult tovább, de egy kedves kis üzletben helyezkedett el, jogosítványt is szerzett azóta és nem mondott le a továbbtanulásról. Úgy érzi, hogy a testvérei mellett a helye, először őket kell kitaníttatni. Nagyon büszke vagyok rá. Remélem egyszer a kezed ügyébe akad ez a rövid kis írás, amely csak RÓLAD szól.

A bejegyzés a Független Színház Magyarország Roma Hősök workshopján készült.

Megjegyzések

  1. Erotic Services in Calgary

    As always, getting to know one of the many beautiful Stratforward girl is really easy thanks to 5escorts. But we are always willing to help the women who decide to post their

    ads on our website, and that includes reminding a series of steps you should take, for both your safety and the safety of the escort Edmonton you want to meet.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába