Ugrás a fő tartalomra

Jozef Fečo képzőművész arcképei II.

 Az „Élő könyvek (szó - kép - hang)” projektből újabb három portrét osztunk meg.


YUL BRYNNER

Yuliy Borisovich Briner orosz-amerikai színházi és filmszínész volt. 1920. július 11-én született Vlagyivosztokban, Oroszországban. Tehetséges énekes, gitáros, artista, egy ideig francia háborús rádiótudósítóként dolgozott, és kipróbálta a televíziós rendezést is. Hét nyelven beszélt (orosz, angol, francia, kínai, japán, mongol és magyar). Az Amerikai Egyesült Államokban kezdett játszani. 1951-ben szerepelt A király és én című musicalben, annak filmváltozatáért 1956-ban Oscar-díjat kapott. A legismertebb film, amelyben játszott, A hét mesterlövész volt. Részt vett a romák első és második világkongresszusán (London 1971, Genf 1978). 1977-ben megkapta a Nemzetközi Roma Unió tiszteletbeli elnökének a címét, amelyet haláláig viselt. 1985. október 10-én halt meg New Yorkban.



DJANGO REINHARDT

Django Reinhardt (a Django becenév jelentése romául: „felébredek, ébredek” – valódi nevén Jean Baptiste Reinhardt) legendás roma származású belga dzsesszgitáros, volt, megalapítója egy új műfajnak, az ún. roma, illetve gypsy dzsessznek vagy gypsy szvingnek vagy a francia mánus dzsessznek. 1910. január 23-án született Belgiumban. Lenyűgöző virtuozitással játszott bendzsón és gitáron. Olyan jelentős zenei személyiségekre volt hatással, mint BB King és Carlos Santana. 1953. május 16-án halt meg Franciaországban.


ELENA LACKOVÁ 

Elena Lacková 1921. március 22-én született Nagysárosban. A legkiemelkedőbb roma írónők közé tartozik. Munkái egyaránt szólnak gyermekeknek és felnőtteknek. Gyermekeknek szóló műveiben (Rómske rozprávky /Roma mesék/, 1992) a romák életéből vett rövid történeteket találunk, amelyek célja a gyermekolvasó megszólítása és szocializációja a gyermek- és ifjúsági irodalom által. A prágai Károly Egyetem Társadalomtudományi Karán végzett 1970-ben. Prózai munkákon és drámákon is dolgozott. Egész életen át tartó aktivista és roma nemzetébresztő volt. Kassán halt meg 2003. január 1-jén.


Támogatók: Visegrád Fund, Szlovák Intézet, Országos Szlovák Önkormányzat Dokumentációs Központ
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti
Megjegyzés küldése
További információk

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába
Megjegyzés küldése
További információk