A hősök gyakran a
példaképeink is, akikre felnézünk, akik erőt adnak és az életükkel útmutatást
is. Neked van ilyen ember az életedben? Roma hősök workshopunk egyik
résztvevője a saját hőseként a bátyjáról mesélt. Ismerjétek meg a történetét,
hogy miért néz fel a testvérére és mit jelent számára.
Van
egy bátyám, 22 éves. Kiskorom óra hősként, bálványként tekintek rá. Akárhányszor
problémám volt anyagilag, szellemileg-testileg, mindig segített, megvédett.
Gyerekként, óvodás koromban is, ha bántottak, vagy engem bántott valami, csak
szólnom kellett neki, és mindig ott volt mellettem. Ahogy felcseperedtünk, az ő
útját akartam követni, hogy olyan életet éljek, olyan lehessek, mint Ő.
Ahogy nőtt rossz társaságba keveredett. A baráti társasága nem volt rá jó hatással, mindig bajba keverték, azt
akarták, hogy rossz dolgokat tegyen. Közéjük tartozott, de mégsem hagyta magát.
Egy nap azt mondta nekik:
„Kösz
nem! Nekem van saját utam, én azt járom!”
Kilépett és hátrahagyta a rossz dolgokat az életében.
Kitűzte maga elé a célt, hogy megszabadul annak a közösségnek a nyomásától,
amiben benne volt. Mindent megtett azért, hogy sikerüljön, és így is lett. Ma
már dalokat ír, és családja is lett. Ha akkor nem hagyja ott azt a bandát,
biztosan én is követem őt. Akkor most én is ott lennék, közöttük. Így viszont
sokkal erősebb példát mutatott nekem és mindazoknak, akik félnek változtatni,
félnek kiállni a saját értékrendjük mellett. Talán épp azért hagyta ott a régi
életét, mert tudta, hogy én vakon követem őt, bármerre megy. Hiszen ő a bátyám,
a példaképem.
A bejegyzés a
Független Színház Magyarország Roma Hősök workshopján készült.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése