Ugrás a fő tartalomra

A tábor hőse


A média értünk vagy ellenünk van? Milyen hatása van ma a médiának? Hogyan változtathatja meg emberek sorsát egy cikk, ami elviekben segítő szándékkal íródott?

“A cigány tábor szomszédságában a 10. kerületben felhívták a figyelmünket arra, hogy néhány hete az emberek abbahagyták a nyilvános szökőkút használatát, amely az egyetlen vízforrásuk volt. Elmentünk ebbe a táborba, hogy fény derüljön az igazságra és kiderítsük a rejtélyt. Rájöttünk arra, hogy Viorica “a nap hőse” épített egy csőrendszert, amely minden háztartásba vizet juttat. A hatóságoknak tudni kellene erről, mert ez illegális, mert a cigányok alapvetően ellopják a vizet az adófizető állampolgárok elől. – Roma Daily
Az újságíró elmegy a táborba, hogy megmutassa Vioricanak a cikket, amit írt és hogy gratuláljon neki hogy a tábor hőse lett. 

Viorica: De a cikkben azt írod, hogy illegális dolgot csinálunk.
Újságíró: Igen, de ugyanakkor segítettem abban, hogy eljusson a hatóságokhoz és nyilvánosságra hozzam a problémádat. Senki nem tette volna meg ezt érted. Nélkülem nem jutottál volna idáig.
V: De azt színlelted, hogy a szövetségesem voltál és most kellemetlen helyzetbe hozol. Nem mondtál semmit arról, hogy elmentünk a hatóságokhoz hogy megpróbáljuk megoldani a problémát.
J: Igen, de nem lett volna szenzáció. Senkit nem érdekelt volna.

“Néhány nappal ezelőtt a 10. kerület hatósága kiderítette, hogy a cigányok illegális dolgot tettek. A polgármester eldöntötte, hogy a legjobb megoldás, ha kilakoltatja az összes embert a táborból a külvárosi területekre. Az egyik lakó nyilatkozata: “Sokkal jobban érzem magam, amióta tudom, hogy el fognak menni. Amit tettek elfogadhatatlan egy civilizált társadalomban.” – Roma Daily

A bejegyzés Rómában az Erasmus+ pályázat keretében megvalósuló (Roma) Heroes projekt workshopján íródott.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti
Megjegyzés küldése
További információk

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába
Megjegyzés küldése
További információk