Küzdj magadért, küzdj az álmaidért!

Varga Ákos vagyok, 20 éves. Az általános iskola után Kisvárdán folytattam tanulmányaimat. Sajnos már 14 évesen megtapasztaltam, hogy milyen az, ha másként tekintenek az emberre a származása miatt. Bekerültem egy elit gimnázium emelt angol/német tagozatára, egy 30 fős osztályba. A 30 gyerek közül egyedül voltam cigány. Egy cigány, aki egy kis faluból jött, akinek a szülei csak a 8 általánost végezték el.. Nem volt egyszerű a beilleszkedésem. Egy teljes évembe került, mire elfogadtak az osztálytársaim. Az első évben végig kellett hallgatnom a sok rágalmat, a rasszista megjegyzéseket, amelyeket burkoltan, de egyértelműen nekem céloztak. Az első negatív „élményem”, melyet nekik köszönhetek, és azért mondom azt, hogy köszönhetem, mert ez a sok sérelem erősített meg abban, hogy meg kell mutatnom azoknak az embereknek, hogy valójában milyen is vagyok.

A történetem egy testnevelés órán kezdődött, ahol, foci közben utánam kiabálták a társaim, hogy „Fuss cigány!!!”.  Hirtelen nem tudtam, hogy reagáljak, mivel előtte ilyen soha nem történt meg velem. Válaszul csak egy trágár szót kiabáltam vissza. Végül még én jártam pórul, nekem kellett 10 fekvőtámaszt nyomnom a csúnya beszéd miatt. Az incidens után tovább folytatódtak a beszólások, negatív megjegyzések a cigányokra.

Az osztályban volt egy központi személy, aki nyíltan utálta a cigányokat és erre büszke is volt, mondhatni igazi „ősellenségek” voltunk. . A sorsfordító pont akkor jött el, amikor konfliktusba keveredtem ezzel a sráccal. Eléggé elmérgesedett a helyzet, már majdnem verekedni kezdtünk, amikor az osztályfőnököm, - akinek nagyon sokat köszönhetek, és örökké hálás leszek – belépett a terembe. Ekkor derült fény arra, hogy milyen nehéz helyzetben voltam ebben a közösségben. Az osztályfőnököm új ülésrendet alakított ki, és ennek köszönhetően kezdtek el nyitni felém az osztálytársaim és érdeklődni irántam. Beszélgetni kezdtünk és barátságok alakultak ki.  

A történetem vége természetesen Happy End, mivel az utolsó 2 évben már mondhatni központi személy lettem az osztályban. A szalagavató műsorunkat én raktam össze, és a táncot is én tanítottam be a társaimnak. A ballagásunkon az osztályfőnök külön kiemelt az osztályért tett közösségi munkámért és egy könyvvel jutalmazott meg.

Jelenleg a Nyíregyházi Egyetem III. éves szociálpedagógia szakos hallgatója vagyok. Célom, hogy segítsem a roma gyerekeket abban, hogy hogyan kezeljék azt, ha diszkrimináció éri őket, és hogyan küzdjenek ez ellen. Üzenetem mindenkinek, akit bármilyen megkülönböztetés, kiközösítés ér, hogy „Küzdj magadért, küzdj az álmaidért, küzdj a diszkrimináció ellen!”

A bejegyzést Varga Ákos készítette a Független Színház Tollfosztás workshopján.