Ugrás a fő tartalomra

Én sem hittem el, hogy képes vagyok rá




Az én történetem több mint tíz évre nyúlik vissza. Sokáig szeretetben éltünk a férjemmel és a kislányommal, de egy ponton az apukával különváltak útjaink és új életet kezdtünk. Szépen és csendesen váltunk el egymástól, a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk.
Kis idővel később megismerkedtem egy különleges emberrel, aki elfogadta a lányomat és a cigányságomat és akivel közösen tervezhettük a jövőnket. Azt gondoltam, hogy végre sikerült révbe érnem, de tévedtem. Túl nehézzé vált a kapcsolatunk, megrendült a bizalom és emiatt el kellett engednünk egymást. Elengedni valakit, akit szeretsz az sosem egyszerű, de ezt számunkra a körülmények még inkább megnehezítették. A megtakarított pénzem a közösen felépített házunkban maradt, ahol többé már nem volt maradásunk a lányommal. Lakás, pénz és társ nélkül maradtam, egy kislánnyal. A nulláról kellett előteremtenem mindent. Nem tudtam, hogyan fogok innen felállni és hogyan fogok egy új otthont teremteni kezdő tőke nélkül, egyedül. Csak azt tudtam, hogy meg kell oldanom.
Sosem felejtem el, amit a nagynéném mondott nekem: „Pannikám nagyon szar helyzetben vagy, nem tudom hogyan, de azt tudom, hogy te meg fogod oldani.” Nagyon sok erőt merítettem ebből és elhatároztam, hogy itt az ideje a sarkamra állni.  Keresni kezdtem a megoldási lehetőségeket, összegyűjtöttem az információkat, hogy merre érdemes elindulni, hogy és miként léphetek előrébb. A munkahelyemen az egyik biztonsági őr hallotta a történetemet és ő ajánlotta nekem Louise Hay „Éld az életed” című könyvét, azt mondta, hogy ez neki is sokat segített már. Elkezdtem olvasni, és a könyv döbbentett rá, hogy nem a körülményeim áldozata vagyok, hanem igenis én vagyok a felelős az életemért, és tennem kell a jövőmért. Saját magamnak is meg kellett mutatnom, hogy képes vagyok arra, hogy otthont teremtsek magunknak. Nagyon sok segítséget kaptam a rokonoktól és az ismerősöktől is. Így néhány hónappal később már a saját lakásomban aludtam a lányommal. A mai napig hálával tartozom azoknak, akik mellettem álltak és segítettek abban, hogy visszanyerjem a magamba vetett hitemet.

A bejegyzést Balogh Vivien készítette, Németh Annával való beszélgetése alapján.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába