Egy új kezdet



A húszas éveim közepén jártam, amikor először estem úgy igazán szerelembe, rózsaszín köd, pillangók és még sorolhatnám. Internetes társkeresőn találtunk egymásra Tamással, én ekkor már Pesten, egyetemen tanultam, mellette dolgoztam, Tamás vidéken élt, de gondolta ő is szerencsét próbál a nagyvárosban, így rövid időn belül össze is költöztünk.
Elég korán kiderült, hogy nem illünk össze, mégis együtt terveztük a jövőt. Se veled, se nélküled kapcsolatban éltünk, nem csak érzelmi, anyagi függőség is kialakult köztünk, hisz ő is, én is a jobb lehetőségek, tartalmasabb élet reményében költöztünk Budapestre. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt, amikor kettőnkön gondolkodtam, sok idő kellett, hogy rájöjjek arra, valójában magányos vagyok ebben a kapcsolatban.
29 éves voltam, amikor megszületett a kislányunk, így még nehezebb volt a különválás mellett dönteni, hiszen egy pici babával az oldalamon vissza kellett volna költöznöm vidékre, hátrahagyva a fővárosban már felépített életem. Féltem egyedül új életet kezdeni. Egy délután hallgattam a rádiót, amiben a rosszul működő párkapcsolatokról volt szó, és arról, hogy milyen hatással lehet az egészségünkre.
Kis idővel később kiderült, hogy daganatos beteg vagyok, azonnal eszembe jutott a rádiós műsor és rájöttem, hogy bármennyire is félek, tovább kell lépnem. Természetesen voltak nehéz időszakok, de tudom, hogy jól döntöttem. Meggyógyultam és 2 év egyedüllét után megismertem Gábort. Mára már boldog házasságban élek a férjemmel és a kislányommal. 

A bejegyzést Balogh Vivien készítette Griffatonné Lócskai Teréziával való beszélgetése alapján.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az uborkaföldek hőse

Kunhegyesi Ferenc hőse