Ugrás a fő tartalomra

Egy új kezdet



A húszas éveim közepén jártam, amikor először estem úgy igazán szerelembe, rózsaszín köd, pillangók és még sorolhatnám. Internetes társkeresőn találtunk egymásra Tamással, én ekkor már Pesten, egyetemen tanultam, mellette dolgoztam, Tamás vidéken élt, de gondolta ő is szerencsét próbál a nagyvárosban, így rövid időn belül össze is költöztünk.
Elég korán kiderült, hogy nem illünk össze, mégis együtt terveztük a jövőt. Se veled, se nélküled kapcsolatban éltünk, nem csak érzelmi, anyagi függőség is kialakult köztünk, hisz ő is, én is a jobb lehetőségek, tartalmasabb élet reményében költöztünk Budapestre. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt, amikor kettőnkön gondolkodtam, sok idő kellett, hogy rájöjjek arra, valójában magányos vagyok ebben a kapcsolatban.
29 éves voltam, amikor megszületett a kislányunk, így még nehezebb volt a különválás mellett dönteni, hiszen egy pici babával az oldalamon vissza kellett volna költöznöm vidékre, hátrahagyva a fővárosban már felépített életem. Féltem egyedül új életet kezdeni. Egy délután hallgattam a rádiót, amiben a rosszul működő párkapcsolatokról volt szó, és arról, hogy milyen hatással lehet az egészségünkre.
Kis idővel később kiderült, hogy daganatos beteg vagyok, azonnal eszembe jutott a rádiós műsor és rájöttem, hogy bármennyire is félek, tovább kell lépnem. Természetesen voltak nehéz időszakok, de tudom, hogy jól döntöttem. Meggyógyultam és 2 év egyedüllét után megismertem Gábort. Mára már boldog házasságban élek a férjemmel és a kislányommal. 

A bejegyzést Balogh Vivien készítette Griffatonné Lócskai Teréziával való beszélgetése alapján.

Megjegyzések

  1. Sérülést és fájdalmat okoztam, amikor nagy probléma merült fel a házasságomban hét hónappal ezelőtt, köztem és a férjem között. annyira szörnyű, hogy bírósághoz fordította az ügyet válás céljából. Azt mondta, hogy soha többé nem akar velem maradni, és többé nem szeret. Tehát becsomagolta a házból, és engem és a gyerekeimet komoly fájdalmaknak vetette alá. Megpróbáltam minden lehetőséget, hogy visszakerüljek egy csomó koldulás után, de minden haszontalan volt, és megerősítette, hogy döntését meghozta, és soha többé nem akar látni engem. Tehát egy este, amikor visszatértem a munkából, találkoztam egy régi barátommal, aki megkérdezte a férjemről. Tehát mindent elmagyaráztam neki, így azt mondta, hogy az egyetlen módja annak, hogy visszaszerezzem a férjem, az a DrIgbinovia nevű helyesírási szavazat meglátogatása, mert ez valóban neki is működött. Tehát soha nem hittem a helyesírásban, de nem volt más választásom, mint követni az ő tanácsát. Aztán megadta nekem az általam meglátogatott helyesírási e-mail címet: doctorigbinovia93@gmail.com. Tehát másnap reggel e-mailt küldtem a megadott címre, és a helyesírási követelmények biztosítják, hogy a férjemet két nap múlva vissza fogom hozni. Milyen fantasztikus nyilatkozat !! Soha nem gondoltam, hogy beszélt velem és mindent elmondott nekem. Aztán másnap reggel, oly meglepően, hogy a férjem, aki nem hívott fel az elmúlt 7 hónapban, felhívott, hogy bejelentse, hogy visszatér. Milyen csodálatos!! Tehát az volt, hogy ugyanazon a napon visszatért nagy szeretettel és örömmel, és elnézést kért a hibáért és a fájdalomért, amelyet nekem és gyermekeinknek okozott. A nap óta a kapcsolataink erősebbek voltak, mint korábban, DrIgbinovia segítségével. Tehát konzultálunk veled, ha bármilyen probléma merül fel vele a kapcsolatfelvétel során, 100% -os garanciát adom, hogy ő segít, és hívja, vagy adja hozzá a Whats-app-on: +2348144480786, nagyon nagy köszönet Drigbinovia-nak ..!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába