Döntések



1994. augusztus 12.

Ma megtudtam, hogy kisbabát várok. Nem éppen így terveztem a dolgokat, persze, nem minden alakul úgy, ahogy azt az ember elképzeli. Örülnöm kéne? Anya azt mondta segítenek mindenben, mégis tele vagyok félelemmel. A legjobban a döntéstől félek. Még csak 16 vagyok! Még én is gyerek! Mi lesz velem, ha úgy döntök megszülöm és felnevelem, mi lesz a sulival, mi lesz egyáltalán belőlem?  Ha pedig azt választom, hogy nem, hogy tudnék ezzel a döntésemmel tovább élni?

1997.január 12.

- Anya, anya!- már fordulok is oda, de látom, hogy nem nekem szól, hanem a nagymamájának.
Két éves, és azt hiszi, hogy anyu az anyja. Hogy is hihetné máshogy, hiszen vele tölti minden idejét, én reggeltől estig suliban vagyok, ha pedig hazaérek, folytatom tovább a tanulást. Elfáradtam.
Nagyon elkeseredtem. Mindent megpróbáltam, nem megy, és kész. Pedig már csak egy év van hátra az érettségéig. Mindig is tanár szerettem volna lenni. De hogy tudnék más gyerekeivel foglalkozni, ha a sajátommal sem tudtam?

2014. június 20.

Ma hazajött a fiam a kollégiumból egy kis időre. Annyira büszke vagyok rá, nagyon okos, nemsokára megkapja a diplomáját.
Nem bánom, hogy nekem nem sikerült a középiskola. Sokszor éreztem úgy, hogy folyamatosan rossz döntéseket hoztam, hogy nem bírom tovább. De ma megkaptam életem legszebb ajándékát. A fiam rám nézett, megölelt, és azt mondta: - Anya, te vagy az én hősöm.
Úgy érzem, minden úgy volt jó, ahogy volt. Érte megérte.

Készült Rontó Zsanett, Horváth Xénia, Lakatos-Balogh Éva  a Független Színház „Roma hősök” workshop maratonján előadott jelenete alapján

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az uborkaföldek hőse

Kunhegyesi Ferenc hőse