Ugrás a fő tartalomra

Döntések



1994. augusztus 12.

Ma megtudtam, hogy kisbabát várok. Nem éppen így terveztem a dolgokat, persze, nem minden alakul úgy, ahogy azt az ember elképzeli. Örülnöm kéne? Anya azt mondta segítenek mindenben, mégis tele vagyok félelemmel. A legjobban a döntéstől félek. Még csak 16 vagyok! Még én is gyerek! Mi lesz velem, ha úgy döntök megszülöm és felnevelem, mi lesz a sulival, mi lesz egyáltalán belőlem?  Ha pedig azt választom, hogy nem, hogy tudnék ezzel a döntésemmel tovább élni?

1997.január 12.

- Anya, anya!- már fordulok is oda, de látom, hogy nem nekem szól, hanem a nagymamájának.
Két éves, és azt hiszi, hogy anyu az anyja. Hogy is hihetné máshogy, hiszen vele tölti minden idejét, én reggeltől estig suliban vagyok, ha pedig hazaérek, folytatom tovább a tanulást. Elfáradtam.
Nagyon elkeseredtem. Mindent megpróbáltam, nem megy, és kész. Pedig már csak egy év van hátra az érettségéig. Mindig is tanár szerettem volna lenni. De hogy tudnék más gyerekeivel foglalkozni, ha a sajátommal sem tudtam?

2014. június 20.

Ma hazajött a fiam a kollégiumból egy kis időre. Annyira büszke vagyok rá, nagyon okos, nemsokára megkapja a diplomáját.
Nem bánom, hogy nekem nem sikerült a középiskola. Sokszor éreztem úgy, hogy folyamatosan rossz döntéseket hoztam, hogy nem bírom tovább. De ma megkaptam életem legszebb ajándékát. A fiam rám nézett, megölelt, és azt mondta: - Anya, te vagy az én hősöm.
Úgy érzem, minden úgy volt jó, ahogy volt. Érte megérte.

Készült Rontó Zsanett, Horváth Xénia, Lakatos-Balogh Éva  a Független Színház „Roma hősök” workshop maratonján előadott jelenete alapján

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti
Megjegyzés küldése
További információk

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába
Megjegyzés küldése
További információk