Édesanya
az eleki cigánytelepen nőtt fel. Édesapámmal szemben laktak egymással, gyerekkorukban
mindig együtt játszottak. Sokszor mesélték el a fehér kabát történetét, amit
anyukám a testvérétől kapott. Egy nap, amikor apa meglátta, akkor jött rá, hogy
a kislány, akivel együtt játszott, már nem is olyan kicsi. De még nagyon
fiatalok voltak mind a ketten, anya még csak 16 éves volt, amikor kiderült,
hogy velem várandós.
Mindkét család felháborodott, ami érthető is, hiszen nem akarták, hogy ilyen fiatalon gyereket vállaljanak. No meg jött a fejmosás: hogy „ez a fiú majd szégyenbe teszi az egész családot", és amúgy is gyereknek gyerek… mégis minek?”
Mindkét család felháborodott, ami érthető is, hiszen nem akarták, hogy ilyen fiatalon gyereket vállaljanak. No meg jött a fejmosás: hogy „ez a fiú majd szégyenbe teszi az egész családot", és amúgy is gyereknek gyerek… mégis minek?”
Szóba
került az abortusz is, de anya ebbe nem ment bele, mindig is kiállt az öcsémért
és értem.
Biztos
vagyok abban, hogy bármit is teszünk, legyen az jó vagy rossz, Édesanya ott lesz
nekünk. Miért is ő az én hősöm?
Mert
nem ért véget az élete azzal, hogy gyereket vállalt ilyen fiatalon, két gyerek
és munka mellett érettségizett le és fejezte be a főiskolát. Jelenleg szociális
munkásként dolgozik és nap, mint nap sokat tesz a közösségért, nagyon szeretik
őt.
Büszke
vagyok rá, nemsokára megszerzi a második diplomáját is. Ha gyerekeim lesznek, Ő
lesz a legjobb nagymama a világon. Nem csak a világnézetünket, hanem a
gyerekekhez való viszonyunkat is meghatározza a történetünk.
A
döntései nagy hatással voltak az én életemre is, hosszú évek óta gyerekekkel
foglalkozom és az álmom egy alternatív iskola létrehozása.
A bejegyzést Balogh Vivien
írta, Rocskár Viviennel készült beszélgetése alapján.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése