Anya csak egy van!



Édesanya az eleki cigánytelepen nőtt fel. Édesapámmal szemben laktak egymással, gyerekkorukban mindig együtt játszottak. Sokszor mesélték el a fehér kabát történetét, amit anyukám a testvérétől kapott. Egy nap, amikor apa meglátta, akkor jött rá, hogy a kislány, akivel együtt játszott, már nem is olyan kicsi. De még nagyon fiatalok voltak mind a ketten, anya még csak 16 éves volt, amikor kiderült, hogy velem várandós. 
Mindkét család felháborodott, ami érthető is, hiszen nem akarták, hogy ilyen fiatalon gyereket vállaljanak. No meg jött a fejmosás: hogy „ez a fiú majd szégyenbe teszi az egész családot", és amúgy is gyereknek gyerek… mégis minek?”
Szóba került az abortusz is, de anya ebbe nem ment bele, mindig is kiállt az öcsémért és értem.
Biztos vagyok abban, hogy bármit is teszünk, legyen az jó vagy rossz, Édesanya ott lesz nekünk. Miért is ő az én hősöm?
Mert nem ért véget az élete azzal, hogy gyereket vállalt ilyen fiatalon, két gyerek és munka mellett érettségizett le és fejezte be a főiskolát. Jelenleg szociális munkásként dolgozik és nap, mint nap sokat tesz a közösségért, nagyon szeretik őt.
Büszke vagyok rá, nemsokára megszerzi a második diplomáját is. Ha gyerekeim lesznek, Ő lesz a legjobb nagymama a világon. Nem csak a világnézetünket, hanem a gyerekekhez való viszonyunkat is meghatározza a történetünk.
A döntései nagy hatással voltak az én életemre is, hosszú évek óta gyerekekkel foglalkozom és az álmom egy alternatív iskola létrehozása.


A bejegyzést Balogh Vivien írta, Rocskár Viviennel készült beszélgetése alapján.


 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az uborkaföldek hőse

Kunhegyesi Ferenc hőse