„A zene az kell…”, meg kitartás!




A Fekete vonat zenekar egykori énekese, Báró mesélt a zene és a jó példa fontosságáról. 
Tradicionális cigány muzsikus családban nőtt fel, őt mégis a hip-hop stílus vonzotta már fiatalon. Szakítva a családi hagyományokkal, magnóval a vállán – ahogy azt az amerikai filmekben látta – eldöntötte, hogy az iskola mellett zeneírással és énekléssel is foglalkozik.  
Édesanyja kemény munkával, házak takarításával kereste meg a betevőt a család számára. Amikor Báró eladta az első szerzeményét és megtapasztalta, hogy pénzt a tehetségével is kereshet, elhatározta, hogy kitartó lesz, fejlődni fog és abból fog élni, amit szeret.  Így alakult meg az iskolás évek alatt a nagy sikerű Fekete vonat együttes. Büszke arra, hogy a koncertek során a sokszor tízezer fős heterogén közönség számára, ha csak arra a rövid időre is, de elfelejtődött a rasszizmus, megszűntek a gátak és a zene „összehozta a népet”.
Báró mára már édesapa és hátrányos helyzetű fiataloknak is igyekszik segíteni, példát mutatni abban, hogyan lehet kitörni a szegénységből és hosszú távú tervekkel elérni egy jobb életet. 
Hat éves kisfia komoly focitehetségnek mutatkozik, minden családi támogatást megkap, hogy elérje álmát és egyszer nagy focista legyen.  A csapatban ő az egyetlen cigány származású gyerek. Báró fontosnak tartja, hogy jó példát mutasson ebben a közegben, mint ahogy azt is, hogy a zenéi mindenkihez szóljanak.


Az írást Dömök Edina készítette Szabó Angéla által Báróval készített interjú alapján. A beszélgetésre a budapesti Goethe Intézet szervezésében megvalósult "Rikárdó kifőzött valamit - konyha, divat, kultúra a nyolckerben" eseménysorozaton, 2017. október 28-án került sor.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy újságcikk hátterében