Mikor van igazán hideg?




Karácsony napja van. A mézeskalács illata bejárja az egész lakást. A gyerekeim éppen az ajándékokat bontották, amikor eszembe jutott édesanyám története. Ő mindig azt mondta, hogy a legnagyobb hősök az anyák. Bár ő sosem tartotta magát hősnek, számomra mégis ő a példakép. 

Az édesanyám nagyon sokat dolgozott, szülésznő volt a nyíregyházi kórházban. 12 órás munkaideje lejártával, ahogy hazaért főzött, mosott, takarított, gyereket nevelt. Sosem volt ideges, legalábbis mi nem láttuk rajta. Nehéz körülmények között nőttünk fel. Édesapám alkoholista volt, a család többi tagja édesanyám ellen volt. Édesanyámnak, sőt dédnagymamámnak sem volt könnyű élete. 

Mikor a dédnagymamám férjét elvitték fogságba, akkor mínusz 20 fokos tél volt, és a vacogó, dermesztő hidegben a vonat tetején utazott el a dédnagyapámhoz. Nem jutott el hozzá, végül visszafordult, mire hazaért megbetegedett, és meghalt. 

A nagyapám hazatérte után mindennap kijárt hozzá a temetőbe. Egyik nap, amikor hasonlóan hideg volt, egy falubéli megjegyezte, hogy miért jár ki, hisz’ olyan hideg van. Erre csak annyit válaszolt: „Akkor volt hideg, mikor az én feleségem utánam jött a fogságba.”

Most már tudom, a hősök köztünk élnek.

A bejegyzést a Nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium diákjai írták családi történeteikből. A fotó illusztráció.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy újságcikk hátterében