Ugrás a fő tartalomra

Azokat szeretjük igazán, akiket el tudunk engedni



Csak hétvégente szoktam piacra járni, ilyenkor megveszem előre azokat a hozzávalókat, amiket a héten meg fogok főzni. Pacal pörkölt és rakott krumpli biztosan lesz. Hosszú évek óta ugyanazokhoz az árusokhoz járok, és csak tőlük vásárolok. Az egyik fiam kedvence a rakott krumpli sok tarjával, debreceni kolbásszal, hagymával, tojással és sok-sok tejföllel a tetején.  Talán ez nevezhető cigány konyhának, amikor eltérünk a recept leírásától és jó sok extrával készítjük el az ételeket. 

Nagycsaládban nőttem fel Sárospatak közelében, hat testvéremmel, akikkel a mai napig szoros kapcsolatban állunk. 17 éves koromban költöztem Pestre a munka miatt és itt is maradtam, nagyon szeretem a pörgést és a nagyvárost, soha nem akartam vidéken lakni. Munkás gyárban kezdtem el dolgozni, ahol betanított munkásként ablakkereteket gyártottunk. Ezekben az időkben csak hétvégén főztünk közösen, volt egy helyiség a munkásszállón, ott gyűltünk össze. Ha nem volt pénzünk olcsóbb ételeket készítettünk, lecsót vagy tojást sütöttünk, megosztottuk egymás között, amink volt.

Később megismerkedtem a párommal, férjhez mentem, és pesten terveztük az életünket. Nagyon későn született meg az egyetlen fiam, már 39 éves voltam. Néhány éve elvégeztem egy tanfolyamot, azóta állami gondozott gyerekeket nevelek.  Anyukám és a sógornőm is nevelt gyerekeket, így számomra nem volt kérdés, hogy én magam is neveljek. Imádom őket, nem érdekel honnan, milyen családból jön, gyerek és kész, csupán szeretni kell őket és gondoskodni róluk. A héten vittek el tőlem egy fiút, aki Olaszországban fog élni. Jó ideje tudom, hogy elmegy, de még mindig nagyon fáj és sérült a lelkem miatta. Két éves kora óta nevelem őt, idén lett hét éves, mindig is sajátomként tekintettem rá. Egy hónap múlva utaznak el, még meg fog látogatni, amit nagyon várok, a lelkemben fogom őrizni őt. Azokat szeretjük igazán, akiket el tudunk engedni és én elengedtem őt, mert tudom, hogy nagyon jó helyre megy, ahol szeretni fogják. 

A bejegyzést Balogh Vivien írta Szegedi Tamás által készített interjú alapján. A fotó illusztráció
Az interjú a budapesti Goethe Intézet szervezésében megvalósult "Rikárdó kifőzött valamit - konyha, divat, kultúra a nyolckerben" eseménysorozaton, 2017. október 28-án készült. 
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti
Megjegyzés küldése
További információk

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába
Megjegyzés küldése
További információk