Ugrás a fő tartalomra

Kétségek és próbálkozások





Mesélő: Léna egy észak-magyarországi kistelepülésről származik. Családja a lehetőségekhez képest igyekezett neki mindent megadni annak érdekében, hogy boldog gyerekkora legyen, és támogatták a céljai megvalósításában. Általános és középiskolai tanulmányait jó eredményekkel végezte el, az érettségi előtt azonban hosszasan gondolkozott azon, hogy vajon folytassa-e a tanulmányait, és jelentkezzen a jogi egyetemre.

A kétkedő: Úgysem fog sikerülni!
A bizakodó: Meg tudom csinálni!
A kétkedő: Nem fognak befogadni!
A bizakodó: Sokan szeretnek!
A kétkedő: És, hogyha egyszer mégis felvesznek, akkor miből fogok megélni?
A bizakodó: Majd csak megoldom valahogy! Talán… Soros megtámogat!
Együtt: Megpróbálom!

Mesélő: Bár az alapszak elvégzését számos tényező megnehezítette, Léna sikeresen befejezte az egyetemet és diplomát szerzett. Néhány hónap munka után azonban meglátott egy érdekes felhívást az interneten diplomás romáknak szóló programról. A program angol nyelvi képzés volt, ahol Léna nem csak az angol nyelv tudását fejleszthette, hanem elkezdhetett felkészülni a mesterszakos tanulmányokra is. Ehhez azonban egy újabb kérdést kellett eldöntenie, hogy Budapestre költözzön-e, vagy sem.

A kétkedő: Ha felköltözöm Pestre, nem tudom az otthoniakat segíteni.
A bizakodó: Ha elvégzem az iskolát, később majd anyagilag is fogom tudni támogatni őket.
A kétkedő: Úgysem bírnám ki a családom nélkül!
A bizakodó: Lesz, aki majd támogat!
Együtt: megpróbálom!

Mesélő: Léna jelentkezett a programra, és Budapestre költözött. Az angol nyelvű program után a mesterszakot is sikeresen elvégezte. Most viszont az lett a kérdése, hogy végzettségének megfelelő munka végzésével mit érhet el.

A kétkedő: Hogy ha tovább folytatom, akkor megtagadom azt, aki vagyok.
A bizakodó: De szeretnék változást hozni.
A kétkedő: Egy fecske nem csinál nyarat.
A bizakodó: De majd a Parlamentben fogok beszédet mondani.
A kétkedő: Mindent elveszítek, ami fontos.
A bizakodó: A legfontosabb az, hogy így leszek saját magam hőse.
Együtt: Megcsinálom!

Mesélő: Léna jelenleg egy olyan helyen és olyan célokért dolgozik, ahol, és amiket igazán fontosnak tart. Léna a saját hőse lett.

A fenti jelenet-szöveget a Roma hősök próba workshopon résztvevő fiatalok saját történeteikből táplálkozva hozták létre.
Az alkotókat ábrázoló fotót Vincze Alina készítette.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz
Megjegyzés küldése
További információk

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti
Megjegyzés küldése
További információk

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába
Megjegyzés küldése
További információk